Antibaby naplója

Antibaby naplója

Gondolatok szülésre készülve

2013. május 14. - Antibaby

Blogár szép bejegyzést írt a szülésére készülődve. Kár, hogy nincs nála hozzászólási lehetőség, mert akkor oda is beírtam volna, de aztán rögtön e-mailt "ragadtam", és megköszöntem neki. Ugyanis szerintem fontos témát feszeget, ami engem is foglalkoztat. De kezdjük messzebbről, és akkor itt át is mászok Blogáréból a saját térfelemre.

A szüléssel kapcsolatban, így a harmadik trimeszterben, már biztos minden kismamának hullámvasútaznak az érzelmei. Én sem vagyok ezzel máshogy. A kezdeti teljes relax (első 5 hónap) után jött az ijedség (6. hónap), aztán ahogy egyre többet tudtam meg arról, hogy mi várható, felváltva voltam betojva vagy nem.

Az epidurál is ennek kapcsán merült fel, Dris dobta be az egyik szülésfelkészítő után. Meg akart kímélni a szenvedéstől, fájdalomtól, és el akarta mondani, hogy ő nem várja el tőlem, hogy. Néhány napig benne is volt a bogár a fülemben, gondolkodtam rajta, aztán szép lassan lecsengett. Egyszer csak ijesztőbb lett maga az EDA-beavatkozása, mint maga a szülés és a teljes mértékben átélt fájdalom.

Azt mondják, mindenki szüljön ott, ahol biztonságban érzi magát. Egyetértek. Ezért sem a hozzám legközelebbi kórházat választottam, és ezért sem bízom magam az éppen ügyeletes orvosra és szülésznőre.
Nem vagyok az otthonszülés ellenzője, sőt, de én magam a kórházba "vágyom", ami hülye kifejezés, mert persze nem vágyom kórházi környezetre, de reménykedem benne, hogy meg lehet ott is teremteni azokat a körülményeket, ami a biztonságérzetemhez és az ellazuláshoz szükséges. Azt a hangulatot, amelyben ez nem csak egy kórházi beavatkozás lehet, hanem a fájdalmak és a szúrka-piszka ellenére talán szülésélmény is. Persze tudom, lehet, hogy nagy a szám, aztán jó, ha nem törnek be az üvegek a visításomtól...

A szülésre komolyan készülök. Információszerzéssel, testben és lélekben is. Szülésfelkészítő tanfolyam, terheskönyv, nézek időnként videókat is (csak módjával és válogatva), hamarosan jön az itthoni gátmasszázs ideje, érdeklődve látogatom a témába vágó előadásokat, olvasom a légzőgyakorlatokról szóló cikkeket, és figyelek a kismama jóga órán elhangzókra. Terápiára járok, amit egy integrál pszichológus tart, és ahova már várandósan kerültem. Ott is ez a téma. Meditatív állapotban, imaginális terápiával oldjuk azokat a beidegződéseimet és emlékeimet, amelyek táplálják a félelmeimet. Márpedig állítólag a félelem a legfőbb ellenség.

Az én fő félelmem pedig az, hogy mit hoz ki belőlem ez a helyzet. Mi lesz, amikor elveszítem a kontrollt, kivetkőzöm magamból. Az ismeretlen én, talán ez rettent meg.

A szülés fáj, ez tény. A fájdalom ezer fajta lehet, én pedig ezt a fajtát még nem ismerem, így nyilatkozni róla nem tudok. Viszont azt gondolom, hogy azon túl, hogy fájdalmas, meglehet élni így, úgy vagy amúgy. Segítve vagy akadályozva a természetes folyamatot, csak magunkkal, vagy a babával törődve. Kérdés, hogy én mennyire leszek erre alkalmas, és a kórház hogy áll hozzá.

Ne értse félre senki, nem tudom, mi lesz, mit hoz ki belőlem, és amit előre nagy szájjal állítok, azt majd ott meg tudom-e valósítani, vagy nem. Egyáltalán azt szeretném-e majd ott is, vagy valami egész mást. Nem tudok semmit, de igyekszem előre felkészülni annyira, hogy azon ne múljon. Jó lenne, ha meg tudnám élni a kisfiam születését spirituálisan is. Erre trenírozok.

Tehát egy integrál pszichológussal készülök az élményre, a spirituális részére, vagy legalábbis arra, hogy át tudjam adni magam, félelmemmel ne akadályozzam a folyamatot, el tudjam lazítani a szükséges mértékben magam, és hogy ne okozzon gondot az önkontrollom elvesztése. Át merjem adni az irányítást a természetnek, és ne aggasszon, hogy mi lesz akkor. Nekem ez az utóbbi az igazi félelmem, hogy mi lesz, ha önkívületi állapotba kerülök. Ez pedig korábbi, gyerekkorban a tudatalattimba rögzült dolgokkal van kapcsolatban, ezt oldjuk, egy szerintem elég jó terapeutával.

Kezd körvonalazódni bennem, hogy hogyan is álljak a szüléshez, mit tudok én ebben megélni, mit tudok a babának segíteni, és már az is összeállni látszik, miben fog tudni segíteni Dris. Ő eleinte aggódott, hogy vagy útban lesz, vagy el fog ájulni, most meg, mintha küldetést kapott volna. Elkezdtük látni, hogy akár remek párost is alkothatunk benne, ha készülünk rá. Dris nagyon figyelmes és empatikus, nekem meg olvas a gondolataimban, úgyhogy biztos jó partner lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr395230013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mimke · http://mimozanevel.wordpress.com 2013.05.14. 16:49:00

Remélem ez egy "előtte" poszt, és lesz egy "utána" poszt is.
Kíváncsi vagyok. A témához meg talán csak annyit, hogy hiszek a gondolat teremtő erejében.

mimke · http://mimozanevel.wordpress.com 2013.05.14. 22:45:07

Nem, egyáltalán nem így értettem..Én azt vettem észre amúgy, hogy aki tudatosan készült a szülésre, és nem félt tőle, hanem elképzelte, hogy mi fog történni, annak jobban sikerült általában...(két hét kórház alatt sok mindent lát az ember...) Szerintem tök jó, hogy magadban készülsz fel, az a fontos, hogy ti hárman a legjobban érezzétek magatokat.

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.05.15. 21:08:38

Ezt már több helyről megkaptam, és aki már szült, azt mondja, sok benne az igazság. Úgyhogy megosztom itt is, hátha valakinek, aki még szülés előtt áll, épp ez fog segíteni: divany.hu/poronty/2006/10/24/title_1459/

jullantyu 2013.05.17. 22:39:16

Ez utóbbi írás, amit linkeltél szerintem nagyon káros és ijesztő. Mentes mindattól az empátiától és alázattól amivel a szülés aktív résztvevői egymás és saját maguk felé fordulhatnak. Egy szülő nőt gépnek tekinteni kevéssé spirituális. Ez pont az az "istenorvos" szemlélet, ami ellen a beavatkozásoktól mentes szülésre vágyók el szoktak szaladni jó messzire. A vezénylésre nyomatás is egy csúf beavatkozás, simán lehet, hogy egyáltalán nincs is rá szükség és a baba konkrét nyomás nélkül is megszületik. :)

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.05.18. 17:15:49

@jullantyu: Értem, miért mondod, és tiszteletben tartom a véleményedet, sőt. Én még előtte állok, csak elvi szinten tudok beszélni erről, nem hiszem, hogy okoskodhatok ebben a témában. Viszont az a helyzet, hogy sokan, akik már szültek, ezt a szöveget ajánlgatják a még előtte állóknak. És képzeld, a kórházi szülésfelkészítőn is megkaptuk a szülésznőtől.

bogaar 2013.05.23. 20:27:39

Szerintem nagyon jó, hogy készülsz a szülésre, és nem csak testileg, hanem lelkileg is. Nekem rengeteget segített. Még akkor is, ha sok minden másképp volt, mint vártam / terveztem.
Az idézett cikkel én is csak mérsékelten értek egyet - kicsit olyan, mint egy haditerv :) de sok igazság van benne. Én mondjuk hiába nyomtam, mint a gőzmozdony :)
Viszont tudod mire jöttem rá? Nekem a "legspirituálisabb" élményem talán épp az önkontrollom elvesztése volt. Az, amikor ráförmedtem az orvosra. Hisztire hajlamos embereknél talán épp a tűrés lehet az új élmény, de nálam, aki mindig mindent kibír, megcsinál, végig visz összeszorított foggal is - nálam az volt az igaz áttörés. Elég hülyén hangozhat, hogy a szülésben az ordibálás volt a legkülönösebb élmény, de akkor is. Én sem ezt vártam. És egyébként utána fordultak jóra a dolgok, és nem sokkal utána megszületett a baba.
Szóval nem olyan rossz dolog az a kontrollvesztés - így utólag :)

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.05.23. 21:43:04

@bogaar: :) Köszi, értem, és sokat segítesz vele. Egyébként kíváncsi lennék, mi volt a doki reakciója, amikor ráförmedtél? :)

bogaar 2013.05.24. 20:54:56

@Antibaby: Cseppet sem lepődött meg, a szeme sem rebbent. Gondolom gyakran megesik vele :) Egyébként nyugodt maradt, és határozottan mondta tovább, hogy mit csináljak. És végül jó vége lett...

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.05.30. 16:02:49

@bogaar: Ezt jó tudni. :) És örülök, hogy végül minden jó lett.
süti beállítások módosítása