Három és fél hetes már a nagyfiú. (Nevezzük itt a blogban RT-nek!) Ezalatt a három és fél hét alatt elég sok minden történt velünk, de azt hiszem, mára elmondhatom, hogy jól vagyunk. Kitapasztaltuk egymást, és egész jól boldogulunk. Mondjuk ez relatív, mert két embert folyamatosan igénybe vesz a rengeteg tennivaló, és Dris is meg én is kialvatlanok vagyunk, de mégis úgy érzem, hogy egész jól megismertük RT-t, és már tudunk vele bánni. Ő is kezd hozzánk szokni, és bár még nagyon pici, már láthatóak rajta a fejlődés jelei. Ma pl. azt vettem észre, hogy egyre tudatosabban (nem tudok rá jobb szót, pedig nyilván nem tudatos) használja az arcát, a mimikáját, és egyre jobban figyel a körülötte történtekre. A mi nehézségünk a szoptatás, de abban is rengeteget fejlődött már a kezdetekhez képest. Tündéri és nyugodt baba, még ha ebben a nagy melegben vannak is rosszabb napjai. Mit mondhatnék még? Csodás érzés az anyukájának lenni.