Fura nap volt a mai, nagyon vegyes érzelmekkel.

Egyrészt nagyon örülök, mert RT egyre ügyesebben szopizik. Néhány napja már eléggé el voltam keseredve, majdnem fel is adtam, mert úgy láttam, nem fog ez nekünk menni. Aztán most olyan ügyes már, olyan büszke vagyok rá és ránk, hogy kitartóak voltunk... (remélem, nem kiabálom el).

Másrészt mostanra besokalltam a kéretlen tanácsoktól és a helyettem a gyerekhez odaugrálóktól. Úgy látom, olvasom és hallom, hogy szinte minden családban gond, hogy a nagyszülők vagy más rokonok nem igazán érzik, mi az, ami segítség, és mi az, ami már beleszólás vagy tolakodás.

Itt meg kell említenem, hogy nagyon sok segítséget kaptunk, ami - főleg az első napokban - életmentő volt. Dris szülei főztek ránk, segítettek takarítani és bevásárolni, nélkülük szerintem éhen is haltunk volna. Anyukám meg babaruhákat vásárolt, és jó pár cuccot megvarrt RT-nak. Ezért mind hálás vagyok, és remélem, egyszer viszonozni tudjuk. De a kicsivel kapcsolatban tisztázni kell a határokat, mert ez, ami mostanra kialakult, feszültséghez és vitákhoz fog vezetni. Nem szeretem például, ha valaki kérdezés nélkül kiveszi a kezemből a cumisüveget és megeteti helyettem a gyerekemet. Vagy ha minden apró hangjára odaugrik az ágyához, a játszószőnyeghez vagy a babakocsihoz, és felkapja, vagy cumit nyom a szájába. Ismerem már annyira RT-t, hogy tudom, mikor kell közbelépni, megnyugtatni, és mikor van az, hogy csak kiadott egy kis hangot, és jobb békén hagyni, mert mindjárt alszik tovább.

Nem csinálhatunk mindent úgy, ahogy mások szeretnék, ha mi azzal nem értünk egyet. És az sem reális, hogy minden döntésünket, elvünket és cselekedetünket folyton meg kelljen magyarázni másoknak. Érzem, hogy tartanunk kell magunkat az elképzeléseinkhez, hiszen ezért a gyerekért mi vagyunk a felelősek. Olyan nehéz mégis, hogy egészséges kereteket szabjunk. Hogy megértessük pl. azt, hogy egy nagyszülő oké, hogy babázik és örömét leli az unokájában, de az ellátását, a nevelését bízza a szüleire. Vagy legalább kérdezzen, mielőtt beleavatkozik.

Lesznek még ebből csaták, vagy legalábbis nagy beszélgetések, az biztos. De tudom, hogy ezen mások is átmennek, és mi sem tudjuk kikerülni.