Ha egyszer arra a kérdésre kellene felelnem, hogy mi veri ki leggyakrabban a biztosítékot nálam, kapásból rávágnám, hogy a magyar sajtó színvonala. Élén az Index újságíróival.

Mondjuk azt sosem értettem, miért sikk olyan tudósítókat küldeni bárhova is, akiknek pont ahhoz a témához lövésük sincs, de valamiért évek óta ilyenekkel íratják pl. a koncertbeszámolókat. Olyanokkal, akik nem ismerik az adott előadót, ezt be is vallják, de azért megmondják, hogy jó volt-e vagy nem a koncert.

Asszongya a szerző - aki szerint egyébként a Párisi Udvar kis kezdőbetűvel írandó és zs-vel, nyilván azért, mert fogalma sincs, miről is van szó -, hogy: "Abba inkább ne gondoljunk bele, hogy egy olyan társadalomban, ahol mindenki a tehetsége szerint járul hozzá a közös dolgokhoz, és szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból (amilyet Cipő szeretett volna), Pély Barna a hozzájárulás és a részesedés oldalát is erőteljesen visszafogta volna.". Tudom, tudom, ízlések és pofonok, meg éljen a szólásszabadság, no de azért tisztelet is van a világon. Márpedig Pély Barna szerintem nem ilyen szavakat érdemel, pláne ebből a Cipő Emlékkoncertes mezőnyből kiemelve.

Egyébként engem Barnabás itt az ifjú Szörényi Leventére emlékeztet.