RT ma három hónapos. Lejár a próbaidőm anyaságból. Remélem, beváltam, fejlődőképesnek bizonyulok, és maradhatok.
Három hónap tapasztalataként mondhatom, nagy mázlink van vele. Nyugodt, könnyen kezelhető kisfiú a miénk. Persze, ha valami fáj neki, éhes vagy fáradt, akkor ő is, mint minden kisbaba, sír. De kimondottan jól viseli, ha idegen helyre, ismeretlen emberek közé megyünk, és itthon is többnyire mosolygós és kedves. Emellett gyönyörű szép és hihetetlenül aranyos. De melyik szülő nem látja ilyennek a gyermekét!?
Rengeteg örömet ad ez a csöppség, estére viszont mindig nagyon elfáradok a feladatokban. Pedig, ha el kellene mondanom, mit is csináltam aznap, nem sok mindent tudnék felsorolni.
RT-n kívül tulajdonképpen alig jut valamire idő. Kapkodva eszek, kapkodva pisilek, kapkodva zuhanyzom. Néha hetekig nem mosok hajat. Amióta megszületett, még semmit nem főztem. Tojást sem. Talán egyszer vagy kétszer teát. Úgy kéthetente egyszer viszont alkalmas az este, hogy megnézzünk egy filmet. Ennyi kell, hogy egy picit szórakozzunk.
Minden más RT-ról szól, mégsem gondolom, hogy feladtam magam a gyerekért. Inkább vele teljesedtem ki. Hiszen ez is én vagyok, sőt, ez inkább vagyok én, mint a nyolctólnégyiges irodista.
Három hónapos... istenem, hogy elrohant ez az idő. Olyan, mintha tegnap született volna.
