Olyan szívesen foglalkoznék valami ilyesmivel! Már középiskola után is játszadoztam a gondolattal, hogy pszichológus legyek, még egyetemi előkészítőre is jártam, aztán valahogy mindig elmentem a lehetőség mellett. Hol ezért, hol azért. Először bevezették, hogy a nyelvvizsga alapkövetelmény, nekem meg még nem volt meg. Aztán azt nem tudtam vállalni, hogy minden este munka után még 4 órát a suliban üljek. Később pedig már az állami helyett inkább a fizetős iskolák kezdtek tetszeni, de ugyanígy a sok esti, hétvégi óra és a tandíj tántorított el.

Ez a képzés az integrál pszichológián alapszik, és az engem nagyon érdekel. Mégis megint gyártom a kifogásokat. Egyrészt, ha jól számolom, 1 millió felett van a 2 éves képzés díja, amit egyszerűen nem tudnék előteremteni, meg nem is látom a "garanciát", ami megalapozná a bizalmamat a suli iránt. Másrészt, ami leginkább gond, hogy nem akarom túlvállalni magam. Olyan sokan tanulnak, amikor gyerekkel vannak otthon, és olyan jó érzés lenne, ha én is ilyen fasza csaj lennék, de ismerve magamat félő, hogy nem szánnék rá annyi időt, mint kellene (értsd: lógnék, nem tanulnék a vizsgákra stb.).

Egy barátom egyszer azt kérdezte, amikor arról beszéltem neki, hogy szívesen lennék terapeuta, hogy tényleg segíteni szeretnék, vagy csak a szerep tetszik-e. Hm, elég jó kérdés.

Van viszont más tervem is. A jövő év első felében megszerezni a jogsit, tavasztól vehetnék is vezetésórákat. Aztán, ha az megvan, felfejleszteni az angol nyelvtudásomat, mert abban már sok év, sok energia és sok pénz fekszik, és már megint a konyhanyelvnél tartok.