Felgyorsultak az események. RT eddig is szinte mindennap produkált valami újdonságot, és olyan jó, amikor tudod, hogy amit most csinált, tegnap még nem tudta megtenni, de most 1 nap alatt annyi új produkciót mutatott be, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
Pl. forgolódik mindenfelé. Hasról hátra, hátról oldalra, oldalról hasra. (Tettünk fel rácsvédőt. Remélem, most mindenki boldog.*)
Már nem csak mosolyog, de időnként kacarászik is.
Szemkontaktust tart és létesít. Ezzel aztán igazán bekapcsolódott kis családunk életébe. Már nem az van, hogy hozzuk-visszük a lakásban és letesszük itt vagy ott, és ott marad, hanem mindig közöttünk van, és igényli a kommunikációt. Eszünk, ő ül a pihenőszékben az étkezőasztal mellett, és néz az apjára. Amikor Dris visszanéz, akkor széles mosolyt kap. És szemeznek, mosolyognak, szemeznek, mosolyognak...
A legcukibb, hogy amikor öltöztetem (-ti valaki), és amikor a nadrághoz vagy zoknihoz érünk, odatartja a lábát. Mindig először a jobb, majd a bal lábát. Megzabálom.
Határozottan megfog tárgyakat. Eddig maximum nyúlt értük, és megbökésig jutott, vagy ha fel voltak lógatva, akkor rájuk csapott és élvezte, ahogy himbálóznak az ütéstől. Most már tudja azt is, hogy a felfüggesztett játékfigurák alá nyúl, alulról megfogja őket és csak finoman mozgatja. Ha cumisüvegből etetem, azt is két oldalról megfogja, de akár tartani is tudja, csak a megfelelő szöget kell neki segíteni belőni. Persze mindezt egy 3,5 hónapos mozgásának "finomságával", szóval nem tudna még agyat műteni, de ne legyünk telhetetlenek!
Imádjuk minden megnyilvánulását. Kíváncsian várom mindig a következő napot, hogy mit fog bemutatni.
Sajnos van kevésbé örömteli változás is. Kb. egy hete kezdődött, hogy még a szokásosnál is nyűglődősebben kajál. Szív egyet-kettőt, aztán sír, újra szív, megint sír. Pár nap után elkezdte bojkottálni a napközbeni szoptatást, aztán meg már az éjszakait is. Úgyhogy most fejek, amikor csak tudok. Mondhatom, nem egy leányálom, dög unalmas és nagyon időigényes, de így legalább kihúzom még egy kicsit, hátha visszatér a "kedve". Azért teszem a kedvet idézőjelbe, mert nem egészen arról van szó, hogy most épp az a heppje, hogy nem szopizik. Jó sok google-zás és könyvböngészés után úgy tűnik, a fogzás tünetei illenek rá leginkább, és az bizony járhat a cici elutasításával. A szopás közbeni ínyfájdalom okozza. Cumisüvegből is macerás az etetése, de azt nem utasítja el, csak kb. 2-3 szívás után megáll mindig sírni, aztán folytatjuk. Az a vicc, hogy amióta így eszik, összességében több kaját fogad el, mint korábban.
Amióta sejtjük, hogy a fogzás lehet a gond (beletelt pár napba), azóta homeopátiás bogyót szed rá, és jobb is a helyzet, de a szoptatás sajnos még csak éjszaka állt vissza a régi kerékvágásba. Gőzöm nincs, mi a különbség az éjjel és a nappal között ilyen szempontból, de ez van.
* ;-)
