A nagy mindenfélében elfeledkeztem róla, hogy ismét születésnapos lett a blogom. Már nem is emlékszem, de mintha december 10-én kezdtem volna, a freeblogból szoktam kikeresni pontosan, de az most ugye nem áll rendelkezésre. Az viszont biztos, hogy 2004-ben volt az indulás. Tehát 9 év... ó, te jó ég! Mennyire más volt a net, meg én, meg minden körülöttem!

Azon gondolkodtam, hogy 9 hónapja vagyok itthon, és mások ilyenkor már vágyni szoktak a munkába, vagy legalábbis felnőtt emberek közé. Nekem meg, bevallom, egy kis kétoldali "emberundorom" van. Először azt hittem, késve érkező szülés utáni depresszió (Gwyneth Paltrow-nál 10 év után jelentkezett (: ). Nekem végül is nem hullott csomóban a hajam, mint más kismamáknak, nem vesztettem fogat sem... valaminek lennie kell, nem?

Elkezdtem megfigyelni magam, és kiderült, hogy nem erről van szó. Egyrészt azokra a barátokra nem vonatkozik az "emberundor", akiket igazán szeretek, és akik tudnak velem mit kezdeni akkor is, ha nem vagyok feltétel nélkül kedves. Másrészt amikor magunkban vagyunk, kis családommal, akkor felhőtlenül boldog vagyok, márpedig depresszió idején valószínűleg ez sem lenne így. Úgyhogy nem tudom, mi okozhatja, a hormonokra vagy a befelé (jelen esetben ez a kis családunk 3 tagja) figyelésre tudok gyanakodni.

Egyszer már éreztem így magam, csak akkor a boldogság nem volt ezzel az érzéssel párhuzamosan jelen az életemben. Ez pedig a vetélésem utáni hónapokban történt. Akkoriban nagyon sokakhoz nem volt türelmem, mint ahogy most sincs. Valahogy azt vettem észre, hogy amik korábban is idegesítettek az emberekben, azokhoz nem tudok már jó képet vágni. Hogy a legszívesebben mindent kimondanék kendőzetlenül, amit sokan beszólogatásnak vennének. Nincs sok értelme, meg azt is tudom, hogy később megbánnám.

Találkoztam egyébként mostanában új emberekkel is, akiket megkedveltem, és velük sincs ez az "emberundor" érzésem, csak úgy általánosságban húz egy vékony hártyát a napjaimra ez az érzés. Tehát azért annyira depressziós mégsem lehetek, de hogy akkor mi ez, azt nem tudom.

Még jó, hogy közben boldog vagyok.