Dumaszínházban jártunk ma, Kőhalmi-esten, ami délután fél 2-kor kezdődött, tehát alig-alig nevezhető estnek. Én nem vagyok egy nagy stand up faló, leginkább azért, mert a magyar képviselői nem szórakoztatnak, a külföldieket meg nem értem. De Kőhalmi kiemelkedik a (szerintem) harmatos hazai mezőnyből, az ő tévés szereplésein mindig könnyesre röhögöm magam. Úgyhogy elhelyeztük a gyereket a nagyszülőknél, barátaink szintén az övéket, és mentünk.

Jó volt, nagyon jó. A kétórás műsorban csak két rövid jelenetet ismertem már, a többi teljesen újdonságként hatott. Sokat nevettem, és igazán ki tudtunk kapcsolni, ami már nagyon ránk fért. Bár itt-ott leült kicsit a darab 1-2 percre, de biztos nagyon nehéz két órán át folyamatosan tartani a szintet, hát még fokozni.

Ha lesz még önálló Kőhalmi-est, én vevő leszek rá, mert azt érzem, hogy még több is van ebben, lehet még ennél jobb is. Pedig már amúgy is.

(A fotó Kőhalmi Zoltán Facebook-oldaláról származik.)