Antibaby naplója

Antibaby naplója

Kezdődik a 7. házasévünk

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. június 01. - Antibaby

Pénteken volt a házassági évfordulónk. A hatodik. Durva, már 6 év házasságban... Ennek örömére RT a nagyszülők felügyeletére lett bízva, mi pedig elmentünk egyik kedvenc éttermünkbe, az Alessioba, enni egy jót. Nem is csalódtunk, a konyhájuk még mindig isteni. Jó volt kicsit kimozdulni, bár piacozni, vásárolni szoktunk menni RT nélkül, de ez most más volt. Talán az első közös időnk, kettesben, amióta megszületett a kisember.

Persze nem bírtuk ki, hogy ne róla meg Dris melójáról, meg az én jövőbeli melómról beszélgessünk, meg minden másról, ami ide kapcsolódik. Elkezdtünk gondolkodni a kistesón -> a költözésen -> az anyagiakon -> a "mit fogok dolgozni"-n -> az idő-pihenés kérdésén stb. Körvonalazódik, hogy mit is szeretnénk, pl. kistesóilag, lakásilag, és ez jó. Már csak meg kell csinálni, meg kell találni a lehetőségeket, energiát nem spórolva éjfélig böngészni a hirdetéseket, járni a házakat, a dokikat, kiokoskodni a pénzt, kiokoskodni az időt... Huhh!

Ez volt pénteken, aztán jött egy különösen fárasztó hétvége, pedig még szombaton is nagymamázott és nagypapázott a gyermek, mégsem értük utol magunkat. A mai nap meg egy merő nyűglődéssé vált, esti főzésrengeteggel. Még jó, hogy nem most lesz hétfőn az a beszélgetés, amit már pénteken megejtettünk, mert ilyen hulla fáradtan talán máshogy alakult volna. Vagy nem.

Kistesó jó lenne, de el nem tudom képzelni, hogy tudja egy anya (vagy egy apa) egyszerre:
- az egyiket altatni, a másikat etetni,
- bőrkontaktusban sokat pihenni és fejni, közben meg a másikkal játszótérre menni,
- kipihenni magát, ha az egyik épp akkor alszik el, amikor a másik felébred,
- és úgy eleve valami sajátot csinálni, hobbit, vállalkozást, bármit.
Még jó sok kérdést fel tudnék tenni, de inkább őrlődöm rajtuk még egy kicsit magamban.

Mire a házassági évfordulós kettesben éttermezésből és beszélgetésből RT-ért mentünk a nagyszülőkhöz, ő ott megtanulta az 5. szavát: nagypapa. Néha papapa, máskor napapa. Nagyon édes, ahogy mondja. Büszkék vagyunk rá nagyon.

Már öt igazi szót mond: 
- Apa
- Ági - a mackójának a neve
- lámpa
- kacsa - ezt csak egyszer mondta, kristálytisztán, azóta nem hajlandó megismételni. Az egyedüli fültanúja én voltam, így a család sem hitelesítette még.
- nagypapa

12 komment
gyerek magánélet lak

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr646250396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kicsinap 2014.06.04. 15:22:19

1. Leszokik az altatásról (nálunk nem kell egyik gyereket sem altatni, berakom a kiságyba, simi, puszi, ének és alszanak).
2. Fejni nem fejtem. Játszótérre mentünk a kicsi rajtam volt kenguruban, mei taiban(=bőrkontaktus).
3. Napközbeni alvás jobbára nincsen, bár korkülönbségtől függően hamarabb, vagy később elérhető az, hogy egyszerre aludjanak. Nagyobb (+3 év) korkülönbség esetén a nagyobb a nap egyik részében intézményben, akkor lehet szusszantani.
4. Este 8-ra mindenki alszik, így este bármit lehet csinálni. Ha már egyszerre alszanak délután, akkor délután is lehet. Előbb-utóbb mindenki intézménybe kerül, akkor egész nap lehet.:-)

+1 Az embernek van egy csomó tapasztalata, rutinja, a második (többedik) utána nem is érti mi a fenére ment el az ideje, amíg csak egy (2,3) gyereke volt.

Nálunk amúgy pár év után egyértelműen látszott, hogy könnyebb a több gyerekkel, mert nem igényelik annyira egész nap az én figyelmemet, hiszen van sokkal jobb játszópajtásuk.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.04. 16:10:31

@kicsinap: A 4. pont a kedvencem. :)
Neked hogy sikerült leszoktatni őket az altatásról? Vagy lehet, hogy a második ár rá sem szokott, de az elsőt gondolom, még te is altattad. Vagy nem? Ebben igazán jól jönne valami használható tanács valakitől, mindenhol csak a felvesz/letesz módszerrel és a sírni hagyóssal találkozom, de a 11 hónaposomnál az elsőt már nem nagyon tudom alkalmazni, mivel folyton feláll, a sírni hagyás meg nem az én stílusom.
Játszópajtás, no igen. Titkon én is abban bízom, hogy jól ellesznek együtt.
Válasz erre 

kicsinap 2014.06.05. 11:36:56

Az elsőt valóban altattuk mi is, kezemben ringattam és tartottam a cumiját (ő volt az egyetlen cumis, gyógytornászi javaslatra). De nekem 4,5 hónapos korában elegem lett belőle, mert ahol nem volt hintaszék nem tudtam elaltatni. 3 éjszaka alatt leszokott róla, én ott ültem az ágya mellett és susogtam, meg simogattam, első éjjel 50 perc volt, nagoyn kemény, majdnem feladtam, mert szinte az egészet végig sírta. Másosik nap 15 perc, harmadik nap 5 perc, és utána nyugalom. Nappal nehezebben ment, több idő kellett hozzá, de leszokott.
A 2. és 3. gyereket nem altattuk, ebben kényszer volt jobbára, kicsik nagyon a korkülönbségek, nem hagyhattam volna ott mondjuk egy 16,5 hónapost 30 percre míg a picit altatom. Sokszor mire tudtam volna menni hozzá már aludt is.
A negyediknél (aki ugye az ötödik...), a férjem követett el malőrt, mert későn ér haza és hiányzott neki a gyerekkel töltött idő, ezért kitalálta, hogy ő szeretne ott lenni a gyerekkel amíg el nem alszik. Na ehhez annyira hozzászokott, hogy már nappal is követelte, de én nem tudom egyedül megoldani, amikor délután alszik akkor írjuk a leckét az iskolásokkal, ebből számos probléma adódott. 1 hét volt mire leszokott róla, ő is 1 éves körül volt. De előtte több kudarcos kísérletem volt, hogy szobasarkába ülök, hogy ott hagyom, de ha sír azonnal bemegyek stb. stb. Ezek borzalmasan nem működtek. És bizony az lett belőle, hogyott hagytam, mondtam, hogy alszik kicsi B., ének, simi, 2 percet maradtam majd kijöttem. És sírt bizony, de abbahagyta (kitűztem egy időt, hogy ha addig nem hagyja abba, akkor bemegyek, de bőven előbb abbahagyta) és aludt. Este az van, hogy a férjem szívesen üdögél vele továbbra is, de csak 10 percet kb. és utána kijön és nem sír, nincs is gond.

Az a nagy helyzet, hogy ez a sírni hagyás is érdekes, mert egy picikével nem csinálnám meg (lásd 4,5 hónapos lányom), de az 1 éves már nagyon is tudatában volt a dolgoknak, a végén ott tartottunk, hogy 40 percen keresztül nyomott komoly bohóckodásokat, felpattnat, kinevetett, levetette magát, kutyázott, körbejárta az ágyat, tépkedte a fejvédőt stb. stb, mire hajlandó volt végre lefeküdni és neki kezdeni az elalvásnak. Szóval nála csak ez működött már.
Nektek kell kitalálni egy utat, én is sokat kipróbáltam, ami nem működött.:-) Meg aztán jól leszidtam a férjemet, hogy a tök jól, egyedül alvót gyereket miért kellett elrontania (olyan 10 hós kora körül).
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.05. 21:40:10

Értem, köszi. Hát, nem tudom, mi lesz... :)
Válasz erre 

kicsinap 2014.06.05. 21:56:49

Majd meglátod. Én azt szoktam vallani, hogy amíg senkit sem zavar a családban a gyerek alvása, addig nem érdemes beleavatkozni. Most ez a 10 perc esténként nem zavar senkit, a nappali káosz az borzalmas volt.

Amúgy meg nem érdemes előre izgulni a kistesón, korábban az 1 gyerekes életet se tudtad volna elképzelni, nem?.:-) Menni fog.:-)
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.05. 22:11:53

@kicsinap: Ebben teljesen igazad van. Amennyi meglepetés az egy gyerekkel kapcsolatban ért, annyi szerintem a másodikkal már nem érhet... bár nem akarom elkiabálni. :)
Engem már nagyon zavar, ahogy altatunk, de nem igazán látom a kiutat.
Válasz erre 

kicsinap 2014.06.06. 21:17:17

@Antibaby: Mert hogy kell most elaltatni? Mit kell vele csinálni? Meddig tart?
Sajnos minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb változást elérni, mert már tudnak taktikázni. De van olyan is, aki azt mondja, hogy hagyni kell, majd magától leszokik ezekről. Csak kérdés mikor.:-)
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.11. 22:33:35

@kicsinap: erre lehet, hogy egy kicsit később kellene válaszolnom, mert most épp (gondolom, a meleg miatt) jó passz van, nagyon gyorsan, könnyen elalszik. Igaz, karban. Normál esetben is karban szokott, néha több, máskor kevesebb idő, de én már nehezen bírom a súlyát tartani. Sosem szerettem volna, hogy rászokjon erre, de mégis megtörtént. Szeretném leszoktatni. Próbáltam már korábban a felvesz/letesz módszert, amit te is írtál. 8 hósan beválni látszott, szépen haladtunk vele. Hihetetlen sok energiát beleöltem, és végül, amikor a mozgásfejlődés elért oda, hogy már felállt, nem tudtuk folytatni. Ha betettem az ágyába, nem sírni kezdett, hanem felállt és felállt és felállt... folyton. Nem igazán tudtam vele mit kezdeni, úgyhogy ismét elindult a karban nyugtatás-altatás időszaka.
Válasz erre 

kicsinap 2014.06.17. 21:32:51

@Antibaby: ANnyira ismerős! Az első gyerek, akinél írtam, hoyg altattuk kézben, és 4,5 hósan nem bírtam már és leszokott, na ő is elromlott aztán 8 hós kora körül amikor megtanult állni. Csak állt, állt a kiságyban, hiába omlott össze majdnem a fáradtságtól, akkor is csak állt. Én meg leraktam hasra (ő úgy szeretett aludni) és tartottam lent a fenekét míg el nem aludt. KÉsz voltam tőle, mert alacsony vagyok és nagyon nehéz volt így behajolnom az ágyba, a kezem elzsibbadt, mindenem fájt. Aztán láttam, hogy le tud már ülni állásból (sokáig nem tudott, ezért sem hagyhattam ott), ott hagytam, volt kameránk és láttam, hogy álldogál jó sokáig, de aztán mégis csak megunta és lefeküdt (igaz ő nem sírt). Szóval tudom mennyire szar. Mivel nincs semmi segítségünk, és nekem csak az esti 1-2 órám van magamra, vagy munkára, ezért ez nekem rettenetesen fontos. Szóval nálunk 8-ra mindenki alszik és kész.:-) Cserébe persze reggel korán kelnek, de inkább az legyen, és suli időben úgyis fel kell kelni, tehát mindegy.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.18. 23:05:35

@kicsinap: Jó tudni, hogy másnak is vannak hasonló nehézségei. Ez a fenék lenttartás sem a mi módszerünk, RT begőzöl, ha korlátozni próbálja valaki a szabad mozgásban, úgyhogy csak rontana a helyzeten. Viszont így tényleg nem tudom, merre lehet még előre lépni. Nem tragikus a helyzet, de azért bírnám, ha meg tudnánk oldani.
Válasz erre 

kicsinap 2014.06.19. 12:20:46

@Antibaby: És ha simán csak "lejátszanátok" a szokásos szertartást, nem tudom nálatok mi az, puszi, mesélés, éneklés és utána ott hagynátok? Azt írtad nem sír. Akkor előbb-utóbb lefekszik. A mi lányunk is lefeküdt.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.06.19. 21:15:17

@kicsinap: Hát, a szertartás a ringatás, közben éneklés egy kicsi. Szerintem,ha otthagynám,azért sírna. Majd kipróbálom azért. Köszi, hogy próbálsz segíteni. :)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása