RT egy éves lett! A napot ugyan a szobában töltöttük, mert kint szakadt az eső, de nagy volt a boldogság. Milliószor megölelgettük, énekeltem neki Happy Birthday-t, és készítettünk neki Drissel közösen tortát. Utóbbiból ez még csak a próbaverzió volt, az élesre majd a hétvégén lesz szükség, amikor jön a család. Ami azt illeti, még van mit gyakorolnunk. De ha azt vesszük, hogy még soha nem csináltam tortát senkinek, és hogy ez ráadásul speciális recept, mert RT glutén-, tojás-, tejtermék- és húsmentes diétán van, akkor nem is lett olyan rossz. Az íze nagyon klassz, csak csukott szemmel kell enni. Mire a vendégek jönnek, kikupálom.
Kettős ünnep ez legbelül. Szerintem minden szülő érzi, hogy amikor a gyereke első születésnapját ünnepli, de a kicsi még ebből semmit nem fog fel, akkor igazából magát is ünnepli egy kicsit. Ahogy sokan, mi is visszaemlékeztünk, mi és hogy volt tavaly ilyenkor, és mi minden történt azóta velünk. Egyrészt nagyon gyorsan elrepült ez a 12 hónap, és RT hatalmasat nőtt, másrészt meg nem tudom elhinni, hogy tavaly ilyenkor, illetve egy nappal előtte nem volt még velünk. Távoliak már azok az idők, amikor csak kettesben laktuk be ezt a lakást, és olyan magától értetődő, hogy RT itt van velünk... Nagyon jó döntés volt ez a kisfickó! Csodálatos figura, én pedig szeretek anyuka lenni.
Írogattam neki leveleket, és nagyjából most értem utol magam velük. Már nem emlékezetből szedem össze a korábbi hónapok eseményeit, hanem amikor valami mérföldkőhöz érünk, azonnal beírom, hónap végén meg átolvasom, szerkesztem, olvasmányossá teszem. Ha lesz időm, színezem neki fényképekkel, de annyira hosszú a to do listám, hogy fogalmam sincs, erre mikor kerül majd sor.
