Antibaby naplója

Antibaby naplója

Nagyszülők, dédi

2014. október 25. - Antibaby

Sok szülő életébe belelátva azt mondom, összetehetjük a két kezünket, hogy nekünk itt vannak a nagyszülők, még élnek, még nagyon is aktívak, megbizhatóak, és közel is vannak. Ráadásul van egy dédnagyija is Rt-nak, aki 82 éves, és még szintén aktív, szellemileg és fizikailag egyaránt. Nagy kincs ez. Örülök, hogy része lehet a fiam életének.

Ugyanakkor időnként (mondjuk minden találkozáskor és minden beszélgetéskor, vagy legalábbis 10-ből 9-szer) az agyamra mennek. 

Ma pl. a dédi volt egészen érthetetlen viselkedésű. Rt születése óta négyszer jött el látogatóba, szóval nem lehet állítani, hogy túl sokat tud a gyerekről, még akkor sem, ha telefonon mesél neki mindig valaki a legújabb fejleményekről. Na, ma együtt evett a család, Rt is, ugyanazt: rakott krumplit. Dris etette, a dédi meg az asztal túloldaláról instruált, hogy "nyomd össze neki a villával, így nem tudja megenni", meg ilyeneket.

Fogalmam sincs, miből gondolják a távol élő rokonok, vagy bárki más, hogy jobban tudják, hogy kell a gyerekünket etetni, mint mi magunk, akik naponta 5-6 alkalommal enni adunk neki. De úgy tűnik, népszokás, mert majdnem mindenki tolja az ilyen és hasonló instrukciókat.

A másik dolog, ami nagyon bosszant, és most, közel 16 hónap után már egyre kevésbé vagyok türelmes, hogy a nagyszülőket egyáltalán nem érdekli, hogy mi, a szülők mit szeretnénk. Mondjuk, hogy azt légyszi ne csináljátok, ezért meg azért, erre dünnyögnek valamit, hogy "Drissel is így csináltuk", vagy hogy "Vekerdy azt írta..." vagy valami mást, és folytatják tovább úgy, ahogy nem szeretnénk. Mert ők jobban tudják, meg eleve ők mondják meg, mi hogy legyen. Millió témában előfordul ez, az altatástól az etetésen át a pelenkázásig, és amellett, hogy sokszor tiszteletlenségnek és néha még sértőnek is érzem, olyan szokásokat alakítanak ki a gyerekben, amikkel aztán mi szívunk otthon.

Egy nagyobb gyereknek már biztos el lehet magyarázni, hogy ezt a nagyiéknál szabad, de itthon nem, vagy épp fordítva, de ebben a korban (meg korábban) még inkább zavart okoznak az ilyesmivel.

De tudom, tudom, tényleg nagy kincs, hogy vannak. Egy csomó mindent nem tudnék elintézni, és alig lenne szabadidőm, ha nem segítenének, nem vigyáznának Rt-ra hetente akár többször is.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr606833049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drV 2014.12.26. 19:17:44

hát ebben nekünk is van ám tapasztalatunk.. Mindkét oldalrol kapjuk (bocsi nincs hosszu o-m) a megmondást. Elképesztő mennyire nagy úr a megszokás.. A szüleink korosztálya (20on végiek vagyunk) döbbentesen hasonlo meglátásokkal és berögzült szokásokkal bír. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy ők azt gondolják, hogy ez így van, ez így jo, ez így a megfelelő. Én pedig elég tudatos voltam és vagyok (egyre inkább) ahhoz, hogy mindent felülvizsgáljak amit mondanak, aztán magam döntsek saját utánajárásaim és tapasztalataim alapján. Ez persze nem tetszik. Szerencsére az erőszakos meggyőzéssel egyszer probálkozott csak mind a két oldal, én hamar el tudom a kedvét venni a kéretlen tanácsadoknak, nem érzem magam zavarban, vagy kínosan odaszolni hogy eddig s netovább. Nevesül: 5 honapos a micurkánk. Már születésétöl fogva kaptam mindenféle jotanácsot, legfőképp két kérdéskört vittek maximumra a fürdetést és a teáztatást/ hozzátáplálást. Egy újszülött szervezete legalább az 5.honapig nemigen alkalmas arra, hogy rendszeresen hozzátáplálás legyen alkalmazva, anyám ennek ellenére már nem egészen 2 honapos korában a gondolat szintjén tömte a gyereket banánnal meg almával.. (Még nem táplálunk hozzá, majd lassacskán mostanában kezdjük el.) Eddig még a kiköpőreflex is működött egy kanalat nem engedett be a kis szájába.. de azért "csellel csempésszük be a szájába az ételt" édesanyám szerint. A fürdetés. Elvi kérdést csináltam belőle, hogy az én újszülött gyerekem nem fog kijövetele után habfürdőket venni és ásványolajas babaoljakat kapni a bőrére. Tartottuk is. (Szerencsére párom támogat, nem szolgaian bologatva hanem konstruktívan.) 3hetente volt egy gyors kis locsoklás egyébként pedig mindennap reggel teljes tisztítás hipoallergén törlővel és mosodios kendővel. Egyetlen egyszer engedtem és rossz érzéssel de 10 napon belül kétszer lett fürdetve hogy sűrítsük az alkalmakat, "szokja". Azota teljesen kezelhetetlen ekcémával küzdünk. Az orvos a fürdésre gyanakodott. Joval őelőtte én is. Helyes volt a megérzésem (igen, létezik és működik csak figyelni kell rá) hogy nem szabad és nem normális, teljesen beteges ötlet egy kis hab bőrű teljesen másik környezetből jövő babát a MI évtizedek ota gyakorlott mosdási szokásainkra kijövetele után rögtön rákényszeríteni. Ez egy téboly. (Esetleges kötekedős kommentelőknek: mi szülők, mindennap, adott estben többször is tisztálkodunk.......) Sajnos már késő volt. Hiába még a mosodio elhagyása is, mindenmentes hidratálo, homeopátiás kenőcs.. szteriodhoz kellett nyúlni. Első nap a homeos kenőcshöz hozzákeverem, utána ha a belobbanás lement, marad a homeo (nekünk és nekem is bevált szülésnél is. Elefántnyi oxitocin nem indította be az összehuzodásaimat egy megfelelően adott homeopátiás szer igen.........)
Öröklött is hajlamot mert igen atopiás jellegü, hofehér, igen száraz bőrű gyerek, de ha a fürdetés nem "hozza ki" a problémát, akkor az vagy nem, vagy enyhébben jelentkezik később. Mindennek ellenére továbbra is már csak finoman jelezve ostoroznak, mert nem engedem a fürdetést. Nem tudom, mi lenne ha egy fürdetés után látnák reggelre hogyan marja le a homlokárol és egyéb helyekröl ahol eléri magát szinte a húsig a bőrt kínjában.. Meg kellett állapítanom, hogy vagy a szüleink ennyire sötétek, vagy tényleg ekkora hatalmas jelentősége van a megszokásnak belenevelésnek, vagy isten tudja minek. Nem lenne baj a tanácsokkal, ha azokat nem erőszakos térítő modszerekkel presszurálnák, VAGY ha azok a tanácsok valoban használhatoak lennének. Biztos van olyan, akinek hasznos tanácsokat adnak a rokonok, szülők. Az örüljön neki nagyon:) Mi nem vagyunk e téren szerencsések. (Édesanyám pl a sok éves kandida problémám után magam megtalálta ellenszer [nyírfacukor] kizárolagos, cukor helyetti használata miatt konkrétan lesznoboz, holott tanúja volt igen sokszor annak, hogy vért pisilek.. érdekes modon a monoszacharidok kiiktatása fehérliszt cukor stb antibiotikum nelkul megoldotta a 4 éve fennállo problémámat) Sznobok vagyunk azért is, mert a gyereket nem hagyományos ovodába, hanem montessori v waldorfba szeretnénk majd küldeni, lehetöleg olyan helyre, ahol létezik bio ovodai étkeztetés is. (itt Németországban bőven vannak ilyen intézmények hálisten) Többször elmondtam a "tanácsadoknak" többmindennel kapcsolatos érveim, ellenérzéseim. Valahogy mégis viszik a rendszerváltás előtti tutireceptjeiket. Nálam sajnos ez már rég hiteltelenné tette a javaslataikat. Remélem másnál ez jobban alakul.

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.12.26. 21:38:45

@drV: Ó, hát akkor "sorstársak" vagyunk, mi is le vagyunk sznobozva időnként innen-onnan. Nagyon sok a hasonlóság köztünk, ahogy a kommentedet olvasom. Nekünk azért adtak már hasznos tanácsot is, barátok, rokonok, de én jobban szeretem, ha megvárják, amíg én kérdezek. Mi mindenmentes szappannal fürdetünk, a gyógyszertári krémet ki sem váltottuk. A helyes hozzátáplálás szeritnem is nagyon fontos, a bio ovi meg szintén, és még sorolhatnám, mi mindenben értek egyet.
süti beállítások módosítása