Volt egy osztálytársam középiskolában. Talán egy picit több is annál, sokat lógtunk együtt, egyesek szerint barátnők is voltunk. Nem tudom. Ez a lány egyszer azzal állt elő, hogy híres akar lenni. Kérdeztem, hogyan gondolja, mert nem tudtam róla, hogy valamiben extra tapasztalt vagy tanult vagy ügyes vagy tehetséges lenne. Erre azt válaszolta, az az ötlete, hogy teleszórólapozza a fővárost azzal, hgoy híres akar lenni. Híres akarok lenni szórólap a postaládákba, Híres akarok lenni plakát az oszlopokra.
Zseniális ötletnek tartottam, de nem csinálta meg. Pedig akkor, a 90-es évek legelején szerintem feltalálta volna vele a magyar celebséget, a produktum nélküli hírnév létjogosultságát. Akkoriban volt nagy szám (4 millióan nézték, ha jól emlékszem) a Friderikusz Show, az a bizonyos első, és abban pont ilyen figurák tűntek fel. Bár ők legalább szöcskét ettek vagy kimosták magukat mosógépben vagy festményről hegedültek... mikre emlékszem, ugye? De valahogy el tudtam képzelni, hogy ő ezzel a plakátolással tényleg befut, és ott ül majd a Kontrax által szponzorált színes kanapén, és mond valami vicceset csillagászati gázsiért.
Tulajdonképpen csak ennyit szerettem volna elmesélni, mert naponta eszembe jut ez a "híres akarok lenni azzal, hogy híres akarok lenni" ötlet. De az még hozzátartozik a történethez, hogy végül is egy kicsit tényleg híres lett, egy icipicit, mert mostanában egy közismert politikus jobbkezeként bukkan fel itt-ott.