Ma ellopták a biciklimet. Ez életem 3. olyan bringája, aminek lába kél, de még egyiket sem szerettem annyira, hogy blogbejegyzést írjak róla. (Igaz, az első kettőnél még nem is létezett blog, de ez részletkérdés.) Ez a kerékpár viszont már a szívem csücske volt, kényelmes, mintha pont rám szabták volna. Szomorú vagyok nagyon.

, mert eldöntöttem, hogy levágatom a frufrumat. Mivel már nem hosszú a hajam, nincs semmi funkciója a hosszú frufrunak, azon kívül, hogy örökké tűrögethetem a fülem mögé. Egykor azért növesztettem meg, hogy beleérjen a lófarokba.
Na, és milyen frizurával jöttem ki a fodrászatból? Olyannal, ami mindenhol rövid, csak elől hosszú.
És elégedett vagyok.