Antibaby naplója

Antibaby naplója

Filmajánló: Blue Jasmine

2014. május 09. - Antibaby

Aki olvas vagy ismer személyesen már egy ideje, az tudja, kimondottan szeretem Woody Allen filmjeit. Még nem láttam mindet, de rajta vagyok az ügyön, és már sok kellemes órát szerzett nekem a már-már zseninek titulált rendező- és íróóriás. A Blue Jasmine ehhez az igen tartalmas életművéhez képest is meglepett. Woody mostanában készült filmjei valahogy egy vonalon mozognak, kis kilengéssel jobbra-balra (fel-le). Az egyik tetszik, a másik nem hat meg igazán. De ez a mostani darab messze jobban tetszett az utóbbi években kiadott munkáinál. Konkrétan végigkuncogtam. Hihetetlen, milyen remekül ábrázol karaktereket, és milyen finom eszközökkel érzékelteti a jellegzetességeiket. És mindig talál hozzájuk olyan színészeket, akik tökéletesen tudják alakítani őket.

BlueJasmine.jpg(Forrás: port.hu)

A Blue Jasmine-ben például fintorogtam kicsit, amikor felbukkant Alec Baldwin. Nem titok, nem vagyok oda a fickóért, és azt gondoltam, hogy ha én lennék Woody Allen, aki a világ bármelyik színészét megkaphatja, akár a szokásos gázsija töredékéért is, akkor Alec Baldwin neve eszembe sem jutna, még az első 1000 helyen sem. Aztán, ahogy haladt előre a film, egyre jobban meggyőzött, a végére pedig már elhitette velem, hogy ezt a karaktert rá szabták. Cate Blanchett viszont már az első pillanatban is tökéletes választásnak látszik, és végig eszement jó. Sokszor azon kacagtam fel, hogy ő milyen érzékkel alakítja Jasmine szerepét. (Kedvenc jelenetem lett, amikor a csaj vigyáz a testvére gyerekeire.)

Dris félálomban nézte végig a filmet, úgyhogy sanszos, hogy újra nekiülünk, de egyáltalán nem bánom. Nagyon tetszett.

(9/10, végre, végre!)

Filmajánló: Amerikai botrány

Az Oscar-jelölt filmekkel mindig is hadilábon álltam, nem tudom, hogyan gondoljak rájuk. Leginkább persze az lenne jó, ha semmi előítélet, se pozitív, se negatív, hanem csak adnék nekik egy esélyt ugyanúgy, mint bármi másnak. Csakhogy sok rossz tapasztalat után tart az ember a következőtől. Hollywoodi giccsparádék, sablonhegyek, pátoszos, hiper-szentimentális, megalomán energiaszívók sorakoznak a díjazottak között az elmúlt évtizedekben, és persze néhány igazi kincs is, amit kár lett volna kihagyni. Tehát meg kell őket nézni, de ér csalódni. Én a tájékozottsággal ideologizálom meg, hogy az Oscar-gála után miért vetem rá magam a jelölt és díjazott filmekre. Tetszenek vagy nem, de nem árt ismerni őket.

amerikaibotrany.jpg(Forrás: port.hu)

Így voltam az Amerikai botránnyal is, bár itt extra vonzerőt jelentett Christian Bale is, akivel - ahogy mondani szokták - még a telefonkönyv felolvasására is befizetnék. Zseniális színész, szerintem. Ebből a szempontból nem is ért meglepetés, itt is remekül játszik, mint ahogy az egyre inkább figyelemreméltó Amy Adams és Bradley Cooper is. Jók voltak mind, de a legfeltűnőbb talán a butuska feleség, Jennifer Lawrence alakítása lett. Már őértük megérte rászánni 137 percet az életemből.

A sztori egyébként viszonylag szokásos dörzsölt szélhámosos, ravasz szerelmesessel vegyítve, ettől még lehetett volna gyenge eresztés, de nekem összességében tetszett a film. A színészi játék vitte nálam egyértelműen, de a hangulata is eléggé magával ragadó. Nem unatkoztam egy pillanatig sem, és még azt is el tudom képzelni, hogy megnézem újra. Nem holnap, nem is a jövő hónapban, de évek múlva. Addigra a részletekre úgy sem fogok emlékezni, csak arra, hogy egyszer már szórakoztató volt.

(8/10, tetszett.)

süti beállítások módosítása