Antibaby naplója

Antibaby naplója

Betegtájékoztató

2014. november 21. - Antibaby

Egy gyerekeknek való gyógyszer betegtájékoztatójából:

20141120_200258.jpg

20141120_225655.jpg

Filmajánló: Boyhood

Ez de jó film! Micsoda nagy ötlet, hogy 12 évig forgatták ugyanazokkal a szereplőkkel... Millió helyen olvastam erről, de nem éreztem át, miért olyan nagy szám ez. Pedig nagyon érdekes húzás. Ugyanazokkal a színészekkel 12 évig, kb. minden évben leforgattak egy jelenetet. Vagy kettőt. Nehéz lehet igy megtartani a sztori dinamikáját, de ennek a filmnek nem csak sikerült nem elcsúszni, hanem a végére teljesen beszippantja a nézőt.
Nem is gondoltam volna, de kimondottan felüdülés volt, hogy kimaradt a "10 évvel később" felirat és nem kellett egy tök más arcról kitalálni, hogy vajon ki is akar lenni. Sokkal hitelesebb lett így, és jobban átérezhető általa, mi mindenen is megy keresztül egy gyerek, amíg végül - visszafordíthatatlanul - felnő.

Szerintem ez az ötlet filmtörténeti jelentőségű. Lehet, hogy olyan mérföldkő, mint amikor először játszotta egy nő a nőt a görög színházban. Ugyanaz a színész adja a kisfiút, a tinédzsert és a fiatalembert. 

Abból a szempontból is bátor vállalkozás, hogy  2002-ben nehéz lehetett megjósolni, ez a történet, ez a megvalósítás, ezek a színészek még érdekelni fogják-e a nézőket 2013-ban. Gondolom, legalább a főszerepet játszó fiút (Ellar Coltrane) valami üvegbúrában tartották két forgatás között, nehogy érje valami. Szívás lett volna, ha pl. a 11. évben elüti egy autó vagy túladagolja magát, nem? Vagy ha mondjuk Ethan Hawke helyett Phillip Seymoure Hoffman kapja az apa szerepét. Bár, a főszereplő fiún kívül bárkit ki lehetett volna írni a történetből, és attól még ugyanoda fut ki.
Feltűnő, hogy a 12 évvel ezelőtti jelenetekben mennyivel gagyibb még a filmes technika. Van egy autózós jelenet, ami kimondottan feltűnő green boxos odavetítős megoldással lett megcsinálva, és ezek a minőségbeli nüanszok még elvonták egy kicsit a figyelmemet, de aztán nagyon magával ragadott a hangulat.
Richard Linklater filmjeit általában amúgy is szeretem, nagy kedvencem volt tőle 18 éves koromban a Mielőtt felkel a Nap.

A Boyhood (Sráckor) hosszú, nekem csak két részletben sikerült megnéznem, amivel biztos rontottam az élvezeti értékén, de még így is jobb, mintha sosem nézhetnék semmit.

boyhood.jpg
(A kép forrása: http://www.motherjones.com/)

 (10/9, még ilyet, sokat!)

Csak játszom

Ma egész nap húztam magam után egy vécépapír-farkat, és nem is tudtam róla. Valahogy úgy történhetett, hogy amikor az egyik dologvégzés után felöltöztem, becsíphettem a nadrágom derekánál a vécépapír lelógó végét. Nem tudom, más anyuka hogy van ezzel, de én ilyenkor mindig azzal küzdök, hogy a gyerek ne nyúljon a vécékeféhez, és ne fogdossa a deszkát, ne akarjon könyékig nyúlni a kagylóba, stb. Szóval a legkevésbé sem azt figyelem, hogy én mit csinálok. Csak felkapom a ruháimat, és már a gyerekkel foglalkozom. Na, kb. ez lehetett, hogy becsíptem a nadrágom alá derékban a papírt, és aztán egész nap úgy járkáltam, hogy lobogott utánam egy csík vécépapír. Valószínűleg délelőtt a játszótérre még anélkül mentem, bár tök mindegy, mert amióta nincs nyár, nincs lent egy gyerek sem (nem tudom, kijárási tilalom van, vagy mi?). De aztán délután, amikor a kajafutár hozta az ebédemet... hát, akkor már biztos ott volt. Vicces látvány lehettem. Szerencsére van egy 16 hónaposom, úgyhogy minden ilyesmire ráfoghatom, hogy csak egy játék a gyerekkel.

süti beállítások módosítása