Whatever Works

Mondtam már, hogy szerintem Woody Allen a második (vagy hanyadik) fénykorát éli? Rendkívül szórakoztatóak mostanában a filmjei. A Whateverben számomra egyértelmű, hogy Woody magáról mintázta, egyfajta öniróniaként a főhőst, és hiába játszatja el mással, végig Woody-t láttam benne. Jó dumákkal van tele.

(8/10, Rachel Evan Wood meg nekem itt tiszta Nagy Kriszta Tereskova.)

A felszín alatt (Under the skin)

Komolyan mondom, hogy ezzel a filmmel egész embercsoportokat lehetne kinyírni. Hogy ez... ez hogy?
A port.hu-n az egyik kommentelő azt írja, hogy valószínűleg Scarlett Johansson melleire elment a budget, és már nem maradt pénz forgatásra. Nagyon találó vélemény. A csajnak tényleg szép teste van, és ebben a filmben sokszor meg is mutatja, de inkább szégyen ez itt, mert ezeknek a meztelenkedéseknek semmi funkciójuk nincs a történet szempontjából. Mármint úgy értem, hogy ha lenne valami történet, akkor sem lenne. Nem tudom, mit is mondhatnék. Belegondoltam, hogy esetleg én vagyok az agyilag zokni, és nem értettem meg a lényeget, de sajnos akkor is sok a logikai hiba benne. Nem gondoltam, hogy lesz valaha film, amit a lehető legalacsonyabb pontszámmal értékelek, de bizony, igaz a mondás, amely szerint soha ne mondd, hogy soha.

(1/10, a filmmel együtt a díjakra jelölést sem értem, de azt végképp nem, hogy ez a hatásvadász, idegesítő zene hogy kaphatott Európai Filmdíjat.) 

Locke

Azon kívül, hogy szerintem ez nem thriller, csak dráma, semmi bajom ezzel a filmmel. Igaz, el sem ájultam, de mindenképp jó ötlet volt megnézni. Szeretem az ilyeneket, az egyszereplősöket, az egyhelyszíneseket, a lelki feszültségeseket, a nem sablon sztorisokat, ha jól vannak megcsinálva, és ez olyan. Szeretem azokat a filmeket is, ahol értékrendekről kell gondolkodnom, és ez olyan. Talán kell az átérzéséhez egy kis érettség, de ha az megvan, akkor a film működik. Tom Hardy nevét pedig most megjegyzem.

(8/10, ajánlom.)

Birdman (avagy a mellőzés meglepő ereje)

Ez sem az az eget rengető film, ami megváltoztatja az életünket (bár ki tudja, másokból mit vált ki), de szerintem elég jó ahhoz, hogy ha már annyi vackot megnézünk, ezt mindenképpen lássuk. Jó a rendezés, szerintem végig érdekes, fenntartja a feszültséget, helyenként pedig lelassul, hogy elgondolkodhassunk. Pazar a szereposztás is, Michael Keaton tényleg remek, de aki totál brutál, az Edward Norton. Hihetetlen a fickó! Kezdem megkedvelni Emma Stone-t is, akit korábban nem ismertem, de most pár hónapon belül több filmben is láttam, és abszolút szimpatikus. És Amy Ryan is itt van... de jó!
A film végéről lehet vitatkozni, valószínűleg szándékosan bízták rá a nézőre, hogy mi történhetett. Vígjáték a címke ugyan, és tény, hogy átszövi egyfajta érdekes humor, én mégis drámának tartom.

(8/10, de el tudom képzelni, hogy sokaknak nem jön be.)

A mindenség elmélete

Kezd elegem lenni ezekből a based on true story típusú filmekből. A legtöbb csak egy híres névre alapozva csalja be a nézőt a moziba, majd elad neki egy sablonos hollywoodi romantikus drámát, és persze soha sem rövidebb kiadásban 2,5 óránál.
Nem szeretnék tiszteletlen lenni Hawking-gal, de nekem sajnos az ő története sem sokkal több álmosító, "ezt már hányszor láttam korábban" érzetet keltő rétestésztánál. Csak a film alapján természetesen, amúgy tudom, hogy egy hatalmas koponya, és talán humoros és jó ember is.
Senki ne hallgasson rám, rajtam kívül szinte mindenki szereti ezt a műfajt, tömött sorokban állnak a jegypénztáraknál, elkapkodják a DVD-t, díjrengeteget osztogatnak neki, tehát nyilván az én vevőkészülékemben van a hiba.

(6/10, uncsi. Szerintem.)

(A fotók forrása: port.hu)