Antibaby naplója

Antibaby naplója

Konzumszünnap

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. szeptember 08. - Antibaby

Esküszöm, próbáltam megbarátkozni vele. Nem tartottam jó ötletnek ugyan, de úgy álltam hozzá, hogy hamar megszokjuk majd, hiszen pl. Bécsben sincsenek vasárnap nyitva az üzletek, és senki nem halt éhen, meg mi sem szoktunk, ha épp vasárnap járunk arrafelé. De most, fél év tapasztalata után azt mondom, nekem bizony gondot okoz a vasárnapi zárva tartás.

Meg is mondom konkrétan, mi a bajom. Az Ikea és a ruhaboltok. A kenyér meg a zöldség le van tojva, be tudom szerezni bármikor. Persze úgy, hogy én spéci eset vagyok, egyrészt hétköznapokon napközben el tudok csoszogni a zöldségeshez, másrészt amúgy is a szombati bio piacon vesszük meg a heti élelmünk 95%-át, úgyhogy ebbe semmit, de semmit nem zavart be a vasárnapblokkoló rendelet.

Na, de amióta ez életbe lépett, semmit nem tudunk haladni pl. a lakberendezéssel. Valahogy Ikeába nem úgy járunk, hogy ooops, beugrik a férjem munka után 15 percre. És én sem tudom egyedül elintézni, gyerekkel, autó nélkül... de még ha lenne is kocsi, jogsi, az ilyen jelentős döntéseket akkor is együtt szeretjük meghozni. 

A szombat délelőtt a piacé, aztán ebéd, ebéd után a gyereknek alvás (vagy legalább egy tétova kísérlet rá), aztán uzsonna, és már vége is a napnak. Mire kivergődünk Budaörsre az áruházba, minimum 17 óra, de inkább 17:30 van, 19-19:30-tól pedig már kezdődik az esti rutin, vacsora-fürdetés-alvás. Másfél-két óra - engem is meglep, de így van - édes kevés egy ikeázáshoz.

A ruhavásárlással ugyanez. Gyerekkel egyszerűen nem lehet üzletről üzletre járni órákig, és átnézni a kínálatot. Az én fiam meg nem is próbafülke-kompatibilis. Le nem merném venni a nadrágomat, hogy felpróbáljak valamit, mert tuti akkor szaladna ki, nem csak a fülkéből, de az üzletből is... ő ilyen elszaladós. Én meg bugyiban utána? Hogy csinálják ezt vajon a "nagyok"? A szuperanyukák?

Ruhát amúgy sem egyedül szeretek vásárolni, jó, ha ki tudom kérni Dris véleményét. Ez sem ez a munka után beszaladós, gyorsan vállfáról lekapkodós, belebújós, hazavivős tevékenység. Amennyi időt és figyelmet szeretnénk szánni rá, az egyszerűen nem jut rá ilyen nyitvatartási idő mellett. 

Tudom, hogy nem elegáns ezen nyekeregni, de nekem bizony hiányzik a vasárnapi vásárlási lehetőség. Persze ez nem jelenti azt, hogy nyitástól zárásig, minden vasárnap ezzel tölteném az időmet.

35 komment
vélemény fogyasztói háborgó

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr717768810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arna 2015.09.08. 22:06:46

Nagyon egyetértek! Én dolgozok napi 12-13 órát, ha zárás van pl. vagy audit a munkahelyen..ha meg nem ez van, és csak simán 8-at dolgozok nincs kedvem elmenni utána vásárolni (pedig még nincs is gyerek..), szombaton intézem a házimunkát/főzést + pihenek. Vasárnap nekem is nagyon jó kikapcsolódás lenne a ruha vásárlás pl, mert máskor nincs időm rá. Én is borzalmasan élem ezt meg, "mégha nem is annyira elegáns ezen nyekeregni", de piszkosul egyetértek!
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.09.09. 18:52:19

mi azok a típusok vagyunk, akiknek fel sem tűnik a dolog. igaz, az életünket és a rutint úgy alakítottuk, hogy nálunk 9-9:30-kor van altatás (tudom, hogy sokan furcsállják, hogy milyen dolog ez, de én nem bírok korán kelni, és így alszik reggel 9-10-ig, nekünk ez vált be kényelmesen - legalábbis az oviig). előtte pedig csak egy gyors fürdés, pelenka, pizsama, és már alszik is. (emiatt az isteni mázli miatt voltam kicsit bátortalan a múltkori posztnál, és féltem, hogy számonkérőnek tűnhetek, mert nagyon ódzkodtam attól, hogy úgy jönne le, mintha én lennék a tökéletesen altató anya [bár ilyesmit nem mondtam], aki nem érti, másnak miért nem alszik a gyereke.) szóval mi olyan fél 9-9-ig el tudjuk húzni a hazamenetelt, ha nagyon muszáj. természetesen a gyerek érdekében nem sűrűn teszünk ilyet, nem normális dolog, hogy lefekvés előtt még embertömegben vonszoljuk át az áruházon, de mikor úgy alakul, hogy ikeázni kell, vagy más egyéb, nem élelmiszer-jellegű bevásárlást intézni, akkor kéthetente, havonta egyszer belefér. vasárnap még régen is inkább otthon döglöttünk vagy moziztunk, kirándultunk.

de abszolút megértem, akinek problémája van ezzel. ugyanis nem véletlenül hívják ezt a napot VÁSÁR-napnak. (bár abban szerintem igazuk volt, hogy a nép nagyobb része, főleg a fiatalok csak unaloműzésből lógtak a plázákban hétvégén, és ez nem volt jó.) én inkább a sziesztát vezetném be helyette. :D
Válasz erre 

Dee_ 2015.09.13. 22:09:13

Nekem is megnehezíti az életem.
Állatorvos szombat délelőtt van nyitva. Ha mennünk kellett (egy időben sajnos sokszor), akkor aznap nem volt már időnk bevásárolni.
Ha vihart, jeget is mondtak szombatra, nem tudtuk vasárnapra áttenni az autós bevásárlást.
Lehetett bármilyen szuper szombati városi program, nem tudtunk rá elmenni, mert nem tudtuk másik napra áttenni a vásárlást.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.09.14. 23:10:25

@Dee_: Na igen, ezt ki is hagytam, hogy sokszor családi programot kell lemondani egy fontosabb bevásárlás miatt. Nem hiszem, hogy ezt szerette volna a jogalkotó. :)
Válasz erre 

kicsinap 2015.09.15. 22:08:52

Engem is zavar. Hétköznap nem tudunk a gyerekeknek venni semmit (értsd, ruhát, cipőt, szemüveget), mert munka és suli van, időben kell vacsizni, feküdni. Marad a szombat. De sokszor van az, hogy szombaton lenne szuper idő kirándulni, vasárnap meg pocsék. Meg amúgy is jobb a szombat, hogy ne suli előtt utazzunk sokat (meg vezessünk).
Nem vásároltunk sokszor anno sem vasárnap, de néha igen is jobb lenne, és akkor én is bosszankodom, hogy ehhez kell alkalmazkodnunk.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.09.16. 22:08:57

azért ne csináljátok már, komolyan. soha semmit nem lehet elintézni suli/munka után hétköznap? nem tudom, de azért én úgy nőttem fel, hogy ezeket nem kizárólag szombat-vasárnap intézték nekünk a szüleink. sőt, én minden hétvégén mentem láthatásra Miskolcra az apámhoz, úgyhogy anyámnak tényleg csak a hétköznap maradt, és egyedül nevelt. úgy értem, nem volt mártír, semmi megerőltetést nem jelentett, hogy suliból hazafelé elmenjünk valami bolt felé. még IKEA-ba is rendszeresen jártunk, nem csak hétvégén. bocsánat, ha durva vagyok, de azért egy cipővásárlás férjen már bele hétköznap is. kényelmes lett mindenki, az a baj, és csak 4-5 órás nagykörutakban tud gondolkozni. egyébként meg mi van, ha nincs időben lefekvés egyszer-egyszer? vagy én vagyok eltévedve, és a fektetési idő tényleg ennyire szent dolog, hogy soha nem csúszhat egy órát sem? mi egy háromszáz fős faluban lakunk, ahol nincs semmilyen üzlet, az innen félórára lévő városban is délután 5-kor bezárnak, nem úgy, mint Pesten, ahol 8-9-ig simán nyitva vannak, és még így is meg tudunk oldani mindent, akár az IKEÁ-t is. pedig ahhoz 200 kilométert kell utaznunk. namár, mit csináltok ti az időtökkel, de tényleg?
Válasz erre 

kicsinap 2015.09.18. 09:59:03

Persze, mindent meg lehet oldani, ha nagyon muszáj. DE.
Nálunk 6-kor vacsora, van, ha nincs 6-kor vacsora, akkor nem tudnak 8-kor lefeküdni, és akkor borzalmasan nehéz 6.20-kor felkelni. Nálunk 3 iskolás már.(egy meg bölcsis) A felsőssel sokszor 5 körül végzünk a tanulással, tehát 6-ig nem tudunk megfordulni. Amúgy mi sem Pesten élünk.
És igen, nálunk a fektetési idő az szent dolog, nyáron lehet később, de akkor sem sokkal később fekszenek, mivel ugyan úgy korán kelnek. A kicsi 5 és 6 között szokott kelni, mióta bölcsis tolta kicsit későbbre.
Nyilván ezek nem minden napos dolgok, még csak nem is minden hetes dolgok, de előfordul időnként és akkor bosszankodom.
Abszolut nem lehet amúgy a mi gyerekkorunkhoz hasonlítani semmit. Nyilván anyukád nem 6-ra ért haza a munka után, neked a suliban nem volt elsőben 27 órád egy héten (mint az én elsősömnek), vagy 9. osztályban heti 35 órád. Valahogy nincs kedvem a gyerek idejét vásárlással rabolni miután az egész napját kötelező feladatokkal töltötte. Odaút fél óra, vissza út fél óra, és akkor még nem voltunk egy boltban sem. És nem egy g yerek cuccairól kell gondoskodnunk.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.09.18. 23:48:14

Ja, hát anyukámnak sokkal nehezebb volt, ebben egyetértünk. :) De attól nekünk is rossznak kell, hogy legyen?
Mármint ne érts félre, nem ezt tartom a világ legnagyobb problémájának, de nekem most gond.
Én a kisebb dolgokat el tudom intézni hétközben, de ruhavásárlást, bútoráruházat nem. Leírtam a bejegyzésben, hogy miért nem.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.14. 01:09:26

anyukám mondjuk rendszeresen 6-fél 7-re ért haza (nem is tett túl jót a későbbi szülő-gyerek viszonynak), és emlékeim szerint 9. körül már simán minden nap 7 óránk volt (hétfőn ráadásul reggeli istentisztelettel, hétközben valamikor 0. tesiórával, rendes tanítási idő után után heti 2x2 óra fakultációval), de ahogy Antibaby írja, valóban nem kell nekünk is rossznak lenni, attól, hogy a szüleinknek az volt. :) inkább csak úgy értettem, hogy ha nincs más választásom, akkor muszáj abba a kis időbe belepréselnem, ami adatott. jó, ha van egy egész nap kényelmesen, de ha elvették, akkor nem jelenti, hogy egyáltalán nem is tudom/lehet megoldani.

VISZONT. az enyém kölök bármikor fekszik, óramű pontossággal 11 órát alszik a fekvéstől számítva, tehát összetehetem a két kezem. egoista módon nem gondoltam rá, hogy másnak gond lehet abból, ha később fekszik, mert kevesebbet is alszik. szóval megértem. meg hát majd meglátom, ha iskolás lesz, és testvér is lesz mellé.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.16. 01:03:52

@aa/szvszl: Tudom, ezt nem nekem írtad, de azért reagálok. :)
Az tényleg mázli, ha tudod néha húzni az alvását úgy, hogy az nem okoz hosszútávú borulást a szokásokban. Nálunk a délutáni alvás konkrétan nincs, mert itthon már nem alszik el, viszont épp ezért nagyon örülünk, hogy az esti lefekvés rendben van, beállt egy rendszer. Nem hazárdírozunk vele, meg valahogy nem is tudom elképzelni, hogy amikor már álmos, akkor még a pénztárnál vagy az árukiadónál húzzam magam után... ezért mi pl. inkább lemondunk ezekről a bevásárlásokról, illetve halogatjuk sokáig, aztán egyszer csak sikerül valahogy eljutni.

Örülök, hogy közelítettek az álláspontok egymáshoz, mert ezzel, amit most írtál, már azért egyet tudok érteni. És az a kulcs, hogy muszáj a lehetőségekhez igazítani és bepréselni abba a kis időbe. A minap olvastam valahol, egy tök más témájú cikkben, ami érintette ezt a vasárnapi zárva tartást is, hogy az a gond vele, hogy így a hétvége is időbeosztós lett, órára kell jönni-menni, intézni a vásárlást. Nem lehet szombaton sokáig lustálkodni, lassan reggelizni, délig elhúzni a semmivel a napot, hogy aztán az elintézendők akár lazán átcsúszhassanak vasárnapra, ha épp úgy adódik. Hanem menni kell, csinálni, mert most van nyitva, most van ott a gyerek és az apja egyszerre. Azért ez nagy változás az előzőekhez képest. Igaz, lehet úgy is nézni, hogy az micsoda lazaság volt, a nyugati kényelem netovábbja.De úgy is, hogy az embernek legalább volt két napja, amit maga osztott be.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.16. 07:31:26

az azért leszögezném, hogy olyan SOHA nincsen, hogy álmos, és húzom magam után. az kínzás, és nagyon távol áll attól a szellemiségtől, amiben szeretnénk felnevelni. eleve ódzkodunk attól, hogy vásárolni hordjuk magunkkal. tudom, sznobizmus, de a férjemmel előszeretettel szörnyülködünk egymás közt, mikor látjuk az 1-2-3-6 hónapos babákat ezekben az autósüléses-hordozós babakocsikban (nem tudom, hogy hívják, mikor az autóshordozót lehet a vázra rácsatolni, és abban tologatják feszt, rajtam meg futkos a hideg), és sajnáljuk a kicsiket, akiknek a szülei teljes természetességgel kezelik a sokezres embertömeget, a zajt, a színeket, a gyerek arcába a plafonról belevilágító izzókat. nagyon sokáig egyáltalán be sem vittük ilyen helyekre, azóta is csak ritkán, sokkal kevesebbszer, mint a nagy átlagot. azt, hogy "havonta egyszer-kétszer belefér", arra értettem, hogy belefér, hogy elvigyük magunkkal azokon a szombatokon vásárolni, amikor mindkettőnknek közös ügye van, és máshogy nem tudjuk megoldani. az IKEA tipikusan ilyen, mert ott mindketten szeretnénk jelen lenni, az általad említett közös döntéshozatal okán. :) és ezen alkalmakkor még nem történt olyan (lekopogom), hogy az áruházban érte volna nyűgösség, fáradtság. hazamentünk, félórát csúszott a fektetés, ennek köszönhetően tizenöt perc helyett kettő alatt vágta be a szunyát. szóval álmos gyerekkel mi sem járunk sehova, inkább arról van ismét szó, hogy úgy tűnik, nekünk szerencsénk van, és nem ütköztünk eddig ebbe a problémába, ezért soha nem vizsgáltam ilyen szempontból. mindenki magából indul ki, ugye. :)

viszont mi nem mondunk le a vásárlásról a gyerek miatt, hanem úgy oldjuk meg, hogy ha nekem van vásárolnivalóm, akkor mikor az apja hazaér, itthon marad vele játszani, és én megyek el fél 6 körül, vacsorára, fürdésre pedig visszaérek. ha az apjának, akkor a munka után elintézi, és később jön haza. de azt hiszem, ez tipikusan olyan dolog, hogy kinek mi. ismerünk egy baráti párt, akik még soha nem aludtak egy éjszakát sem külön, mi rendszeresen megtesszük. lehet a vásárlás is olyan, hogy más nem megy el a férje nélkül karton ásványvizeket pakolni a csomagtartóba, én meg igen. sok családnál közös ügy bármilyen vásárlás. (említed is, hogy te nem nagyon veszel ruhát Dris nélkül.)

viszont kezd egyre világosabbá válni, mennyire meghatározó, hogy kisvárosi/falusi környezetben élünk, és mások a vásárlási szokásaink (kicsinap írja, hogy ők sem Pesten élnek, de mi konkrétan egy majdnem lakatlan faluban, és azért ez nem mindegy). szóval a következőre jutottam:
- neked ugye az egyik fő probléma, hogy szombat délelőtt piacra mentek, ezzel szemben nálunk vasárnap van a piac (ha szombaton lenne biopiac, persze megszívnám, de káptalantóti szerencsére vasárnapi)
- kicsit is igényesebb ruhaboltok legközelebb Füreden (40 perc), Veszprémben (1 óra) vagy Keszthelyen (1 óra) elérhetőek, ezért fel sem merül bennem a vásárlásra való igény, kizárólag akkor, ha Pesten vagyunk látogatóban egy-egy hétvégén, amikor amúgy is a nagyanyja vigyáz a gyerekre néhány órát
- az IKEÁ-zás szintén nem lehet soha spontán dolog, mivel Pestre való felutazást igényel, tehát nekünk eleve adott, hogy a kiszemelt szombatot arra szánjuk, és nem délután 5-re érünk oda
- szemüveg, cipő, telefontöltő, könyv, akármi vásárlását szintén tervezetten tudjuk csak végrehajtani, és tök mindegy, hogy vasárnap, szombaton vagy hét közben, ezért nekünk nincs olyan éles határvonal aközött, hogy a boltok nyitva vannak hat napon át, a hetediken meg zárva, mert számunkra minden nap kicsit problémás :)

úgyhogy összességében azt hiszem, ez az egész téma borzasztóan szubjektív, nagyon függ a környezettől, a családi berendezkedéstől, a napirendtől, az egyéni habitustól, és úgy általában a lehetőségektől. hozzánk kevésbé ér el ez a probléma, mint a nagyobb településekre, ahol a falu egyetlen Reálján vagy Coopján kívül van más üzlet is. (érdekes lett volna megfigyelni magunkon, milyen lett volna, ha a rendelet meghozatalakor még Pesten élünk, és utána költözünk, akkor mik a tapasztalatok, de már előtte elmentünk. volt egy-két vasárnap, amikor bambán néztünk a taplocai Tesco üres parkolójában, de aztán nagyon gyorsan hozzászoktunk.)

az a cikk, amit említesz, viszont nagyon érdekes gondolatot vet fel. emlékszel esetleg rá, hol találtad? szívesen elolvasnám.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.16. 10:30:46

@aa/szvszl: Majd elmesélem, milyen Bp. után faluból szemlélni ugyanezt a helyzetet, ugyanis jövőre tervezzük falura költözni. Mondjuk onnan is 20 perc autózásra lesz Budaörs Ikeástul, de azért biztos más lesz. :)
Igen, nagyon szubjektív, mert mindenki más életmódra van berendezkedve. És itt nem csak arról van szó, hogy berögzült valami és most változtatni kellene, hanem hogy esetleg tudatosan máshogy él egyik ember mint a másik. Persze tudom, hogy nekünk itt Bp-en, a legjobb tömegközlekedésnél, minden üzlettel karnyújtásnyira könnyebb, de hát nem véletlenül lakunk itt. Ez is egy választott körülmény, és ha a központban laksz, ahol pont azért vállalod a negatívumokat is, mert közben meg a szolgáltatások ott vannak körülötted, akkor azért zokon tudod venni, ha bezárják körülötted a várost. :) Amíg külső kerületben laktam (Csepel), nem igazán érdekelt, hogy nem volt normális ruhabolt meg akkoriban még szupermarket sem. A törvényhozók nem nagyon veszik figyelembe, hogy az emberek különbözőképpen szeretnék élni az életüket. Miközben azt én sem tartom normálisnak, ha valaki éjjel-nappal a plázákban lóg, mert nincs ötlete értelmesen elfoglalni magát.

Ja, meg hát akinek vasárnap van piac, annak nem is valósul meg a vasárnapi zárva tartás. :))) Úúúúgy könnyű. :) (viccelek)

Az álmosan magunk után húzást nem rád értettem, hanem a mi helyzetünkre. Ha 9ig van nyitva az Ikea, nekünk azért el kell jönnünk onnan legkésőbb 7-kor, hogy ne szabaduljon el pokol a fáradtság miatt. :) De amióta a délutáni alvás kimaradozik, azóta inkább 6-kor.

A cikk... úgy rémlik, a Totalcaron vagy a Belsőségen olvastam... már nem tudom, de a cikk nem a bevásárlásról szólt, csak ott olyan stílusban írnak autós témákról, hogy sokszor beleszőnek egy-egy mondatot a magánéletükről vagy a politikáról. Ha megtalálom, azért linkelem neked.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.16. 10:36:30

@aa/szvszl: Ez hamar ment. :)
" mert vasárnap ugye, minden zárva, azóta pokol minden szombatunk, régen legalább a hétvégéinket nem kellett percre megtervezni."
Csak erre a mondatra utaltam, ez szerintem jól megfogalmazza, amit érzek a vasárnapi zárva tartással kapcsolatban, pedig tudom, hogy nem ennél nagyobb tragédiák is történnek az életben.
Innen van: totalcar.hu/belsoseg/2015/10/04/egy_pompas_hetvege_de_nem/
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.16. 23:48:57

@aa/szvszl:
Az tény, hogy most nem falunk lakunk, gyerekkoromban laktunk falun (is). De egy nagyon falusias, város széli részen élünk, konkrétan az utcánknál húzódik a város határa, az utca végén már szántóföld van (remekül lehet megfigyelni a gyerekekkel a traktorokat meg kombájnokat.:-).
Nálunk az van már, hogy a gyerekek között már vannak ugye nagyobbak is, akiknek nem lehet csak úgy ruhát venni, mert nem tetszik nekik mindegyik. Pl. hétvégén voltunk és komolyan nem értettem már, hogy a nagyfiamnak miért nem tetszik egyik, vagy másik felső. Na, de ha neki indulunk a 4 gyerekkel, akkor azért annyira nem lelkesedek már érte, hogy egyedül menjek velük, szóval akkor már jön a férjem is. Magamnak baromira ritkán veszek bármit is, röhejes biztosan, de sajnálok erre szabad perceket áldozni, ez az egyik, a msáik meg, hoyg elképesztően nem kapok magamra semmit, ha mégis áldozok rá, így még dühös is leszek. Egy alacsony, vékony nőnek kínszenvedés. Most ott tartottam, hogy még a 32-es ruha dereka is totál elállt. Néha gyerekméretben sikerül, de most spec. elegáns, fekete nadrágot szerettem volna venni (munkához).
Igazából tényleg ez a baj, hogy a hétköznapok annyira sűrűek, hogy csak a hétvége marad.

Én nem ítélek el senki már, azon már régen túl vagyok (max. azon nézek kicsit furcsán, ha overálba beöltöztetve van a baba a meleg boltokban, de lehet, hogy csak nem akarták felébreszteni öltöztetéssel). Lehet, hoyg az anyukának is ez az egyetlen programja, én aztán tudom, 11 éve töltöm a napjaim 80-90%-át a házunk 1 km-es körzetében. Férjemen kívül más felnőttel meg aztán hetekig nem találkozom érdemben. Most sem, mert távmunka.:-)
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.16. 23:55:33

Ja és rendszeres az, hogy kiderül, hogy valaki kinőtt valamit, komolyan ez a hónap ultra katasztrófa volt, hogy ilyen hirtelen lett szinte téli idő a hét elején, a lányom hétfőn az én bakancsomban ment iskolába, nem számítottam rá, hogy már most kell. De reggel konkrétan 1 fok volt, mikor indult suliba. Két fiúra nem ment fel a télikabát, egyre a sapka sem, még jó, hogy a két nagyobb fiú között kicsi a korkülönbség, mert így rá tudtam adni az egyikük gatyáját a másikra, mert rá egyik sem volt már jó. És akkor nagylánynak szemüveg 81 e Ft volt (semmi különös, ennyibe kerül...). A héten már vittünk be a suliba váltócipőt, a nyári szandikat szoktam, felveszi a második fiam, hát 1 cm-re kilóg a lába, pedig szepmteberben még jó volt rá. Szóval ezen a héten tényleg kb. minden nap derült ki valamilyen ruha hiányosság, vagy egyéb, amit persze 20 boltban lehet megoldani. A szemüveg is elkészült közben. A nagylánynak pl. csak egy kicsike boltban tudok felsőket venni, a kamaszoknak tervezett ruhák jó része vállalhatatlan. Van egy jó forrásunk, na azokkal ő is, én is mindig elégedettek vagyunk, csak nem annyira olcsó, sajnos.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.17. 14:41:33

@kicsinap: jó, hát öt gyerekkel logisztikai istencsászárnak kell lenni, hogy menedzseld a család életét, szóval tényleg csak leborulni tudok előtted. :D

@antibaby: "20 percre lesz Budaörs" - ne igen, mi teljesen belestünk abba a hibába, hogy úgy voltunk vele, ha már vidék és falu, akkor tök mindegy, milyen messzire megyünk. azt mondjuk továbbra is feltétel, hogy Pesttől 40 percnyi távolságnál messzebb essen, mert annál közelebb nem ismerünk igazán szép vidéket, illetve ami szép, az nekünk nem megfizethető (Pilis, Dunakanyar), de belenyúltunk egy olyan infrastrukturális feketelyukba, ami sehogy sem jó, mert csak egy autópályáig eljutni bármilyen irányba legalább egy óra, onnan meg még messze a cél... nagyon a szívünkhöz nőtt az északi part (az én családom innen is származik), de végül meghoztuk a döntést, hogy a jelenlegi helyen nem fog működni, muszáj vagyunk kicsit "közelebb" menni, és valahol Almádi környékén keresgélni.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.17. 23:22:51

@kicsinap: Erről is írhatnál majd, hogy hogy nem zakkan meg így az ember. 11 évig otthon a gyerekekkel...
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.17. 23:38:04

Ma gondoltam rátok! :) Szombat van, ugye. A fiam még nyári, nem teljesen zárt cipőben jár, úgyhogy elindultunk délelőtt, hogy vegyünk neki újat. Neki szupinált kell, úgyhogy biztosra akartunk menni. Becéloztuk hát a Mammutot, mivel ott 2 szupis cipőbolt is van, meg egy harmadik a Retek utcában, a Mammut mellett. Szombati vásárlási csúcs fűszerezve Széll Kálmán tér környéki lezárásokkal, útépítésekkel... A délelőtt nagy részét a dugóban ülve töltöttük. Utólag azt mondom, mehettünk volna villamossal, jobban jártunk volna, de mivel úgy gondoltuk, egy gyors cipőnézés, aztán megyünk a piacra tovább, és oda kell az autó a szajré miatt, végül nem villamos lett. Aztán kiderült, hogy az első cipőboltban pont az a méret hiánycikk minden (!) fazonból, ami nekünk kellene. A másodikban dettó. A harmadikban meg olyan cipőt erőltettek volna ránk, amiben szemlátomást nem volt kényelmes Rt-nak járni. Mondjuk már a 2. boltnál iszonyú türelmetlen volt, naná. A lényeg: nem jutottunk el a piacra és cipője sem lett. Na, ilyenkor kellene nekünk, hogy vasárnap ne legyenek zárva a boltok. Hétfő-kedd-szerdán nem érünk rá, úgyhogy leghamarabb csütörtökön tudunk újra cipőt nézni. Remélem, száraz kánikulával kezdődik a jövő hét! :)
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.18. 21:20:25

@Antibaby:
Nem voltam 11 évet itthon.:-) Az első három gyerek van egykupacban akkor voltam itthon egy hosszabb időszakot, ha a terhesség alatti táppénzt is beszámítjuk, akkor olyan 5 és 3/4 év jön ki. Után dolgoztam, majd jött a negyedik gyerek, akkor 6 hónapot voltam itthon, aztán megint dolgoztam, és jött az ötödik gyerek, és vele 2,5 évet voltam itthon. És most megint toldozom. Igazából az van, hogy távmunkában dolgoztam amikor dolgoztam akkor is, itthonról, tehát a max. akkor is az volt, hogy elmentem értük az oviba, bölcsibe, suliba és kész. VOlt, hogy 2-3 hónapig sem kellett a melóhely felé néznem.. Ami szuper amúgy, mert az életünk mentette meg, képzelheted, hogy 3 db 6 éven aluli gyerek, akik közül kettő frissen került közösségbe mennyit volt beteg....

Szerintem az van, hogy az ember valahogy beleszokik (beletörődik?), hogy ez van, és kész. Ebből próbálja kihozni a legjobbat. Itthon lenni úgy amúgy szerettem, most is fájt a szívem, hoyg vége, talán azért is, mert már pontosan tudtam milyen a gyerekek mellett dolgozni, nagyon kemény. Sokat jártunk el kirándulni, az megtörte ezt a ház körül körözés hangulatát.:-)
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.23. 21:01:35

@kicsinap: :) 5 és 3/4 év sem semmi, én már 1,5 év után kezdtem érezni, hogy akárhogy szeretem a fiamat, azért nagyon monoton gyeden lenni. Nem arra vágyom, hogy reggel 8-ra be kelljen érnem egy munkahelyre, ott számomra lényegtelen dolgokért kihajtani a belem estig, aztán rohanni haza főzni, mosni, és persze valahogy megoldani, hogy értékes időt is együtt tudjak tölteni a családdal, csak valami önmegvalósításra. De alakul majd az is. A gyerekkel itthon töltött évek új igényeket szülnek. :)
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.24. 00:08:36

én bármennyire is ellene voltam, hogy hároméves kora előtt visszamenjek dolgozni, teljesen kifordultam. most heti három napot bejárok a szerkesztőségbe részmunkaidőben, addig a nagyival van. természetesen a bölcsi nem jöhet szóba, ha nem lett volna a nagyis megoldás, maradok otthon valami önmegvalósításért sóhajtozva. (így persze az van, hogy hajnal kettőkor még a tűzhely mellett állok a másnapi ebédet kavargatva, miután a fektetést követően még mostam, teregettem, hajtogattam, mosogattam, kutyákkal foglalkoztam, bla-bla-bla.)
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.24. 21:13:07

@aa/szvszl:
Miért nem jött szóba a bölcsi? Az én gyerekem bölcsis, és nagyon meg vagyok elégedve, borzasztóan aranyos, kedves, szerető "nénijei" vannak. Jól érzi magát, jókat eszik (ott főznek helyben és minden nap főzeléket ebédelnek), jól alszik, szóval minden rendben. Igaz 2 évesen és 5 hónaposan ment bölcsibe. Nálunk mondjuk nem jött volna szóba nagyi, az én szüleim dolgoznak, a férjem szülei meg nem élnek.
Miért kell hajnal kettőkor főzni?? Én csináltam egy időben, hoyg este főztem (amikor a kicsi még kicsi volt és nyár volt, itthon volt az egész banda), de ha 8-kor nekiálltam azért 10-re mindig végeztem. A többi dolgot meg a gyerekkel együtt is meg lehet csinálni. Az én kicsim pl. már simán tudja az összes ruhadarabról, hogy melyik kié, még a zoknikat is megismeri.:-)
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.24. 21:16:54

@Antibaby:
Hát én 1,5 után már újra terhes voltam (igazából már harmadszor, mert volt egy vetélésem is), és az megint új izgalom és készülődés, na meg akkor írtam a disszertációmat is, éppen elég volt.:-)
Én most 6 órásban mentem vissza, és ez így mos jó, dolgozom is, de ugyanakkor a sulisok nem napközisek, a bölcsist meg rögtön alvás után elhozom. És utána egész délután együtt tudunk lenni. Most úgy látom, hogy meg van az egyensúly. Bár a melóhelyen elég kemény a helyzet, még nem tudom hosszútávon meg tudok-e felelni majd az összes elvárásnak, de a kezdeti nagy idegeskedés után most igyekszem nem ezen agyalni folyton.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.24. 22:18:09

2 eves kora utan szoba johet a bolcsi, de o meg csak 1 mult. egyszeruen korainak tartom. elhordom tornara, jarunk ossze ismeros gyerekekkel, szocializalodik, de egyelore nincs szuksege arra, hogy 30 fos gyerekcsoportban visongjon naphosszat. most meg szeretnem, ha tulnyomoreszt az itthoni befolyasok ernek, nem a "nenike". az en ferjem szulei sem elnek, de az enyemek mar nyugdijasok. megbeszeltuk, hogy egy even keresztul igy megy a rendszer, anyam segit, de utana megint egyedul maradunk.

masreszt nem veletlenul koltoztunk el Pestrol. tudom, h baromi nyersen hangzik, de en fraszt kapok ezektol a multikulti, ovis angolom, Peppa Pig-en, Ringaton, jateklaptopon felnevelkedo kolykoktol. illetve nem toluk, hanem a szuleiktol. outsiderek vagyunk, nem mentegetozom, gyokeresen mashogy kepzeljuk a gyereknevelest, mint a mai fosodor, es ezeket nem tudjuk kikerulni, ha intezmenyesitjuk a gyereket. tok jo dolog a kozosseg, szukseg is van ra, csak az a kozosseg, ami itt kinalkozik, nekunk nem szimpatikus. ja, mert az kimaradt, hogy most egy evre vissza kellett jonnunk a pesti agglomeratumba, ugyh egy lepest vissza. azert sem adnam be, mert mire belerazodik, baratai lesznek, pont kirangatnank belole.

a hajnal ketorai fozest nem kell szo szerint venni, csak szofordulat. de teny, hogy azokon a napokon, mikor dolgozom, 7-re erek haza, 9-ig csak a gyerekre figyelek, utana amig meg nem vagyok nagyon faradt, elvegzem azokat a teendoket, amikhez minimalis agy is kell (levelekre valaszolni, rendelesek, atutalasok, esetleg munka, amivel lemaradasban vagyok), a ferjemmel is szeretek ugy idot tolteni, beszelgetni, hogy csak ra koncentralok. ezekkel vegzek mondjuk 11-ig. utana johet a hazimunka. nem minden nap, de bizony elofordul, hogy ejjel 2-ig nem vegzek vele. (nem csak a fozes.)

ha itthon vagyok, en is el tudom vegezni a gyerekkel a dolgaimat, arrol beszeltem, amikor bejarok dolgozni, es este erek csak haza. olyankor mar nem szivesen osztom meg magam a gyerek es a tennivalok kozott, lefekvesig csak az ove vagyok.

szerintem maradjunk annyiban, hogy mindenki mashogy tervezi, mashogy osztja be, mashogy all hozza, mashogy sikerul megvalositani. :) akar gyerekneveles, akar IKEA, akar hazimunka.
Válasz erre 

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.10.25. 00:09:14

A bölcsi-nem bölcsi dilemmáról is kellene már írnom egy postot. Mi úgy vagyunk outsiderek, hogy közben nem vagyok ősanya, aki csak és kizárólag a gyerekének él, ezért piszok nehéz, hogy hova tagozódjunk, belépjünk, ne lépjünk, kivel értsünk egyet... ahhh... Bölcsiellenes voltam, aztán rájöttem, hogy nem a gyerek külön érdekei vannak, hanem a család egészének érdeke, meg hogy nem is olyan rossz (elvben), ami annak tűnik, aztán végigjártam az összes szóba jöhető bölcsit, napközit a kerületben, van nagyon sok, majdnem egy hónapig tartott, míg mindenhova eljutottam, és totál elkeseredtem. Borzalmasak. Igaz, volt, ami azért elgondolkodtatott. Várólistán vagyunk az egyik helyen, mert az kimagaslott, és van egy másik is, ami szintén nem rémisztett el, de végül olyan sztorikat hallottam bennfentesektől (itt-ott dolgozó, jó lelkű gondozóktól), hogy elvesztettem minden bizalmamat a látszólag jó helyekben is. Úgyhogy maradt az, hogy máshogy oldjuk meg. Nagyszülőkkel és némi baby sitterrel. Meg minimális háztartási munkával. (Mosogatógép, takarítónő, és nem vasalok semmit!)
Ez most csak egy gyors kifakadás volt, majd talán lesz belőle post is.
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.25. 08:53:48

@aa/szvszl:
Igen, mindenki másképpen képzeli el az életét, én meg eleve nem tudom magam függetleníteni attól, hogy nekem már nagyobb gyerekeim is vannak, akik iskolások, tehát hiába dolgoznék én heti három napot, attól még nem lennénk együtt. Éppen ezért elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy én este 7-re érjek haza, mert akkor már az enyémek fele legalább megfürdött, nyolckor alszanak, mert korán kell kelni.

Ha az én anyukám nyugdíjas lenne, akkor sem kérnék tőle ilyesmit, ez túl nagy áldozat és felelősség, és amúgy ők már felneveltek 3 gyereket, teljesen megértem, hogy most szeretnének kicsit már lazítani, és nem is bírnak már annyit. (A férjem szülei borzalmasan fiatalon meghaltak, az egyikük még a negyvenes éveiben, a másik ötvenes évei elején, jó lenne, ha az enyémek még élvezhetnék a nyugdíjas éveiket is.)

Szitter számunkra ilyen mennyiségben nem megfizethető, egyszerűen én nem keresek annyit, hogy engem érdemes lenne szitterrel helyettesíteni.

A bölcsiben egy csoportban max. 12 gyerek lehet. Ez bővíthető 14 főre, ha minden g yerek elmúlt 2 éves. De eddig 8-nál többen szerintem nem voltak. Ez egy sima, állami bölcsi, a magán nálunk nem pálya, megint csak anyagi okok miatt, annyira sokba kerülne. Így aztán nincsen bölcsis angol, meg semmi ilyesmi, amikkel amúgy én sem értek egyet.:-) Még az iskolásaim sem járnak semmi külön akármire, pont elég nekik a suli, utána a délután legyen az övék, úgy sem sok marad belőle miután még megírták a leckéket is.
Természetesen a gyereknek itthon, velem ezerszer jobb dolga és helye lenne, ez tény. Csak ennyi év után MUSZÁJ dolgoznom már, különben örökre eláshatom magam, és azért még nagyon sok van hátra a nyugdíjig ahhoz. Maradhatnék főállású anyaként itthon havi 25 e Ft-ért, ez megint nem pálya.

De azt látom a gyereken, hogy némi átmeneti visszaesés után (szobatisztaságban és beszédben), most teljesen ugyan olyan, mint volt, kiegyensúlyozott, boldog, nem sír a bölcsiben, sőt, jól érzi magát, tud aludni (ettől féltem nagyon, hogy nem fog tudni aludni), és mire felébred már megyek is érte.

Távmunkában vagyok, így senki nem napközis, arra jönnek haza, hogy van itthon valaki, szépen együtt megírjuk, megtanuljuk, amit kell, és után játszhatunk, és csinálhatjuk a dolgainkat. Ez most így jó nekünk.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.25. 09:07:19

en tokre ertem, hogy igy jo nektek. :) nekunk mashogy jo. az en szuleim peldaul elvaltak, maganyosak, anyukamnak tavaly halt meg a parja, gyaszol, neki az az orom, hogy minel tobb idot van Julival. nem en kertem "ekkora szivesseget", igy alakult, tulajdonkeppen o ajanlkozott. a nagyszulok is masok, vannak, akik lazitani akarnak, mert faraszto a gyerekneveles, vannak, akik az unokazast elvezik. anyam peldaul folyton azzal jart a nyakamra, amig nem ez a rendszer volt, hogy a tokomtudja milyen baratnoje bezzeg _minden nap_ jar a lanyaekhoz segiteni, mi meg nem kerunk soha semmit, es kiszoritjuk az eletunkbol. :D o most ettol merhetetlenul boldog es buszke.

a tobbit szerintem kibeszeltuk.
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.25. 20:41:56

@aa/szvszl: Hát én ilyet csak a mesékben hallottam eddig.:-) Anyukámnak van egy kolléganője, aki napi szinte segít a lánya gyerekeinél, akik már elég nagyok iskolások, de anyukámnak sokat panaszkodik, hogy neki ez már sok.
És hát az én szüleimnek három gyerekek van, nem csak nálunk vannak unokák, a testvéreim messze laknak, mi nem annyira messze, de velünk sem egy településen élnek. Anyukám nem vezet. Szóval fizikailag sem tudnának ennyit segíteni. Mi sem fogunk tudni, mert sok gyerekünk van.

Ők is élvezik amúgy az unokázást, amikor velük vannak a gyerekek, csak azt is élvezik, amikor visszaadják nekünk őket (a kicsi még nem aludt náluk, csak a nagyok), és élik a saját életüket, mindkettőjüknek elég komoly hobbijuk van a munkájuk mellett, amire nem volt módjuk addig, amíg minket neveltek és eltartottak (mire mindhárman elvégeztük az egyetemet és dolgozni kezdtünk elég sok pénzt felemésztettünk...).
Szóban amúgy anyukám is lelkes, de aztán amikor valósággá kellene váltani a lelkesedést, akkor mindig van valami programjuk, vagy pihenni szeretnének, vagy takarítani, vagy akármi. Én már ezt elfogadtam és valahol meg is értem, szóval velük csak minimálisan számolunk. Most pl. 2 napot elvállalt az őszi szünetből, a kicsi megy bölcsibe, mert az nem zár be, a többiek meg mamáznak. Utána 2 napot én leszek szabin, 1 napot a férjem, akkor a kicsi sem megy bölcsibe. Így lefedtük az őszi szünetet. A nyár, na az lesz problémás.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.26. 03:52:40

hát igen, itt más a szitu, tesómék Norvégiában élnek, úgyhogy még ha lenne is gyerekük, akkor se kéne rájuk vigyázni. apám amúgy 200 km-re lakik, ő szintén nem unokázik, egyedül anyám van a közelben, ő is csak azóta, amióta mi visszaköltöztünk, és csak addig, amíg nem megyünk újra el. egyébként annyira nem meseszerű, mert nem feltétlenül az önzetlenség és az "ős-nagymamaság" motiválja, hanem van benne egy jó adag irányítási vágy, és hogy nehogy ki legyen hagyva valamiből. tök jó, hogy tudok picit dolgozni, de egyébként teher is, és vannak súrlódások. tényleg azért mentem bele - a saját hasznon túl -, mert látszik, hogy a barátja halála után ez most nagyon lefoglalja, és sokat segít, hogy ne zuhanjon össze. meg amúgy ők nem azok az érdekes fajta emberek, akiknek hatvan után is zajlik az élet.

van ismerős anyuka, aki éppen egy nagyon problémás terhességet visel, borzasztóan szenved, három gyerek van még otthon, ebből kettő örökmozgó bölcsis, és az ottani bölcsi ugyanúgy bezárt az őszi szünetre, mint a nagy sulija... nem irigylem őket.
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.27. 11:52:02

@Antibaby: szerintem akkor épp ugyanúgy vagyunk ezzel a bölcsi dologgal. pontosan leírtad ugyanazt, amit érzek. nem vagyok ősanya, nem csak a gyerekemnek élek, és a bölcsi-ellenességem sem ideológia indíttatású. de jelenleg nincs olyan megoldás, ami nekünk szimpatikus lenne. vannak a csanák, de hát nem nagyon van pénzünk arra, pedig a legjobb valami olyan lenne, hogy akkor és annyi időre megy közösségbe a gyerek, amikor és ahogy épp jól esik neki vagy a családnak. egyik nap két órára, másik nap ötre, harmadik nap nem megy, és így tovább. itt viszont nem tudok elmenni amellett, hogy régen tényleg jobb volt, amikor a nagycsalád, a szomszéd, a komaasszony vigyázott sok gyerekre, az anyák nem voltak úgy magukra hagyva, mint manapság, és ez jobban megfelelt a kicsik igényeinek is. szóval egyelőre mi is tartózkodunk a bölcsitől.
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.27. 13:09:20

@aa/szvszl: Azért nem kell nosztalgiával tekinteni a régi időkre...Nem tudom olvastad-e az "Asszonyok a nagycsaládban" című könyvet, nekem döbbenetes élmény volt, hát minden volt az kérem, csak éppen jó nem a nőknek. Amúgy meg már az én nagyszüleim sem így éltek, pedig biza ők is 80-90 felettiek lennének. Az anyai nagyszüleim spec. panelban laktak már.:-) A másik nagymamám meg mindig mesélte, hogy 6 hetet lehetett otthon maradni a gyerekkel, és ebbe beleszámított az is, amit a szülés előtt otthon voltál. És ugye nem tudták kiszámolni jól a szülés várható idejét, így neki 3 hete maradt apukám születése után, amit otthon lehetett. Szóval én valahogy kicsit sem vágyom erre a" régi szép időre"
Azért az állami bölcsikben is sok rugalmasság van, tényleg nem kell ennyire félni tőlük, én annak idején nagyon pozitívan csalódtam még a harmadik gyereknél (első kettő nem volt bölcsis). A bölcsiről egyetlen rossz dolog nem jut eszembe, bezzeg az ovi, na ott tele lennék panasszal, az nagy csalódás volt, és folyamatos küzdelem. Örülök is, hogy most egy évre megszabadultunk az ovitől, szeptemberben a kicsi megy majd, hát nem tudom. Ott nem tudunk válogatni, mert ott körzetes dolog van, és nagyon nehéz másik oviba kerülni, mert az ovik tényleg tele vannak.
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.27. 13:11:27

@kicsinap: Inkább azt mondanám, hogy egészen másképpen gondolkodtak a gyereknevelésről, nem a gyerek állt a központban. Nem "foglalkoztak" olyan értelemben vele és annyit, mint amit ma jónak gondolunk (persze ez is általánosítás, nem mindenkire igaz).
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.27. 13:18:04

@kicsinap: Na nagyon ráérek így szabadságon.:-) Szóval a "nagycsalád" már a 19. század végére felbomlott, a 20. században már nem létezett. Az asszonyoknak semmi szavuk nem volt, a vagyonból nem részesedhettek, még ruhát sem kaptak. A nagycsalád feje (aki egy férfi volt persze), korlátlan uralommal rendelkezett a többi családtag felett, bárkit megüthetett, elkergethetett, ő osztotta ki a feladatokat is. Nem a nagy szeretet meg a rokonsági kapcsolat tartotta össze, hanem pusztán gazdasági érdek. Szóval erre szerintem ember nem vágyik vissza.:-)
Válasz erre 

aa/szvszl 2015.10.27. 14:05:00

nincs bennem nosztalgia. én nem az 1800-1900-as évekről beszélek, amiről már szinte elcsépelt dolog leírni, hogy a férfi verte a nőt meg a gyerekeket, bla-bla, hanem a 800-900-asokról. elnézést, ha a "komaasszony" elnevezés megtévesztő volt, akkoriban még valóban nem használták, ez újabb keletű megnevezés. de a lényeg, hogy nem ugyanarról beszélünk.
Válasz erre 

kicsinap 2015.10.27. 20:27:20

@aa/szvszl: Ja, remélem nincs harag, csak a közvélekedés hajlamos szépíteni a múlton, vagy nem létező dolgokat tulajdonítani a régi koroknak. Pl. a lányoméknak a suliban van hon-és népismeret, és meglepődéssel olvastam egyik nap a füzetében, hogy a "nagyszüleitek a földeken dolgoztak". Na ez totál röhejes, mert spec. az ő nagyszülei városi emberek voltak, apa nagyszülei negyedik emeleten éltek a belvárosban, az anyai meg panelben laktak eleinte. Még a dédszülei sem műveltek földet már, szóval elég vicces volt.
Akkor mire gondolsz? Mert megvallom, halvány fogalmam sincsen.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása