Ma 15 éve, hogy Drissel először találkoztunk. 15 év... az jó sok, igaz? Nem voltunk folyamatosan együtt, úgyhogy óvatosan fogalmazok, de akkor is szép hosszú idő. Gyerekek voltunk még... most meg itt ez a 2,5 éves csöppség, aki belőlünk lett, az első találkozásunkból adódó további találkozásainkból. Család lettünk a vakrandiból.
Minden évben ugyanabban az étteremben szoktunk megemlékezni róla, mint ahol első alkalommal is jártunk, de akkor még cukrászda volt. Idén a nappaliban, hársteával, köptetővel és orrszívóval ünnepelünk. A lényeg, hogy szeretjük egymás. Hát nem?
