, mint amikor Rt a robotporszívónak dirigál, hogy menjen a helyére (mármint a töltőre). És ha nem megy (márpedig nem nagyon hallgat rá), akkor toppant a lábával, felemeli a hangját, és erélyesen mutogat az ujjával: "Meeeenj helyre!"
Esküszöm, ezt nem tőlem látta.

Esküszöm, próbáltam megbarátkozni vele. Nem tartottam jó ötletnek ugyan, de úgy álltam hozzá, hogy hamar megszokjuk majd, hiszen pl. Bécsben sincsenek vasárnap nyitva az üzletek, és senki nem halt éhen, meg mi sem szoktunk, ha épp vasárnap járunk arrafelé. De most, fél év tapasztalata után azt mondom, nekem bizony gondot okoz a vasárnapi zárva tartás.

Meg is mondom konkrétan, mi a bajom. Az Ikea és a ruhaboltok. A kenyér meg a zöldség le van tojva, be tudom szerezni bármikor. Persze úgy, hogy én spéci eset vagyok, egyrészt hétköznapokon napközben el tudok csoszogni a zöldségeshez, másrészt amúgy is a szombati bio piacon vesszük meg a heti élelmünk 95%-át, úgyhogy ebbe semmit, de semmit nem zavart be a vasárnapblokkoló rendelet.

Na, de amióta ez életbe lépett, semmit nem tudunk haladni pl. a lakberendezéssel. Valahogy Ikeába nem úgy járunk, hogy ooops, beugrik a férjem munka után 15 percre. És én sem tudom egyedül elintézni, gyerekkel, autó nélkül... de még ha lenne is kocsi, jogsi, az ilyen jelentős döntéseket akkor is együtt szeretjük meghozni. 

A szombat délelőtt a piacé, aztán ebéd, ebéd után a gyereknek alvás (vagy legalább egy tétova kísérlet rá), aztán uzsonna, és már vége is a napnak. Mire kivergődünk Budaörsre az áruházba, minimum 17 óra, de inkább 17:30 van, 19-19:30-tól pedig már kezdődik az esti rutin, vacsora-fürdetés-alvás. Másfél-két óra - engem is meglep, de így van - édes kevés egy ikeázáshoz.

A ruhavásárlással ugyanez. Gyerekkel egyszerűen nem lehet üzletről üzletre járni órákig, és átnézni a kínálatot. Az én fiam meg nem is próbafülke-kompatibilis. Le nem merném venni a nadrágomat, hogy felpróbáljak valamit, mert tuti akkor szaladna ki, nem csak a fülkéből, de az üzletből is... ő ilyen elszaladós. Én meg bugyiban utána? Hogy csinálják ezt vajon a "nagyok"? A szuperanyukák?

Ruhát amúgy sem egyedül szeretek vásárolni, jó, ha ki tudom kérni Dris véleményét. Ez sem ez a munka után beszaladós, gyorsan vállfáról lekapkodós, belebújós, hazavivős tevékenység. Amennyi időt és figyelmet szeretnénk szánni rá, az egyszerűen nem jut rá ilyen nyitvatartási idő mellett. 

Tudom, hogy nem elegáns ezen nyekeregni, de nekem bizony hiányzik a vasárnapi vásárlási lehetőség. Persze ez nem jelenti azt, hogy nyitástól zárásig, minden vasárnap ezzel tölteném az időmet.

(Forrás: port.hu)

Az Eszeveszett mesék rövid, egymástól független történetekből áll. Láttunk már ilyen filmeket, de általában azt szoktam érezni, hogy van 1-2 ütős rész bennük, a többi pedig a töltelék. Itt viszont egyenletes a minőség, mind a történetek drámaiságában, mind a humor tekintetében, mind a színészi játékban. Nincs leülő 5-10 perc, haloványabb sztoricska, mindegyik ütős. Fogalmam sincs, hogy csinálják, hogy csak pár perc az egész, de már azonnal elkap és behúz és mélysége van, máskor erre egy egész, 2 órás film sem képes.

Pedro Almodovar csak az egyik producere, mégis olyan, mintha ő rendezte volna. Igaz, a tőle megszokott nehéz női sorsok, meleg, leszbikus, transzszexuális szereplők ezúttal elmaradtak, de a történetmesélés stílusa és a humor jellege hasonló, mint az ő műveiben.

Lehet, hogy a Dogville óta nem adtam filmre 10/10-et, pedig azt nem ma láttam. 

(10/10. Szerintem úgy jó, ahogy van.)