Eljöttünk egy mininyaralásra a Szelidi-tóhoz. Hirtelen jött a hír, pikk-pakk csomagoltunk, és itt teremtünk. Pár éve találtuk ezt a kis házat, jól éreztük magunkat, és azóta minden évben kibéreljük egy időre. RT-val még nem jártunk ilyen távolságra otthonról, és nem aludt még éjjel máshol, csak a saját ágyában, ezért kicsit aggódtam, de nagyon élvezte az utat is, az új autósülését is, és a szállást is. Itt minden újdonság neki, csupa-csupa új nézni, fogdosni, ízlelni való. Először ért tó vize a bőréhez, először látott hullámot, először evett cseresznyét, és egy csomó mindent sorolhatnék még.

Iszonyú sok cuccot kell egy gyereknek csomagolni, én el sem hittem, amikor gyülekeztek a táskák a nappaliban, pedig még próbáltam praktikusan is gondolkodni, hogy pl. babakádat nem viszünk, néhány napra megfelel a zuhanyzás is, nem pakoltam külön tusfürdőt vagy szappant sem, mindannyian RT-éval tisztálkodunk, de még így is rengeteg csomagunk lett. Régen, ha Drissel mentünk valahova, akár hetekre is, 2 közepes méretű táskában elfért mindenünk.

Itt vannak a nagyszülők is, illetve pontosabban nekik köszönhetjük, hogy el tudtunk jönni. Először fenntartásaim voltak, mert már vannak rossz tapasztalataim, és most is beigazolódott, hogy napról napra idegesítőbbek, viszont az is igaz, hogy rengeteget foglalkoznak az unokájukkal, és nekünk csak így van lehetőségünk igazán jót pihenni. Ha úgy adódik, reggel csak kiadjuk a hálószoba ajtaján a gyermeket, ők átpelusozzák, megetetik, szórakoztatják, amíg mi alszunk tovább. Ma pl. 9:30-ig szunyókáltam. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. De napközben is le tudunk dőlni, ha épp úgy szeretnénk, meg nem kell azonnal ugrani, ha RT bekakil, éhes, szomjas vagy ledobta a játékát, 4 felnőtt jut azokra a feladatokra, amiket máskor egyedül tolok napközben, vagy Drissel együtt reggel-este-hétvégén.

Mondhatom, én még ennyire felszabadult nem voltam, amikor elutaztunk valahova. Egész más, amikor munkából vesz ki szabadságot az ember, és az első napok még a stressz lebontásával telnek. Most meg az eleve jó hangulatból jöttünk a még jobba, lazulni. Így működik igazán.

Bírnék egy ilyen házat, egy ilyen kertet, egy ilyen környezetet, ilyen közel a tóval. Időnként elábrándozom ezen, mert tényleg szép, gondozott, jó az atmoszférája. De ha belegondolok, hogy itt kellene élni, akkor mégis annyi az ellene szóló érv... De így, üdülésként szuper. Ülünk a kertben vagy a teraszon, és arra gondolok, hogy nekem ez itt a felhőtlen boldogság. Nem hiányzik más, csak egy jó kávé (legközelebb becsomagoljuk a kávéfőzőnket is, akármilyen nevetséges). És ha még egy vetítővászon is lenne a kertben, amin este filmeket lehet nézni, maga lenne a Paradicsom.