(Forrás: port.hu)

Érdekes, hogy Robin Williams nem tartozott a kedvenc színészeim közé, és amikor a halálhírét meghallottam, hirtelen nem is jutott róla más eszembe, csak azok az idétlen vígjátékai, amik tőlem eléggé távol állnak. Aztán egy kicsit elszégyelltem magam, mert elkezdtek beugrani azok a filmjei, amelyekben nagyot alakított és amelyek nagyon fontosak voltak az életemben.

Az első és hozzám legközelebb álló a Holt Költők Társasága, amelyet legalább 20 alkalommal láttam. Igazán meghatározó volt az életemben, kétszeresen is. Egyrészt ez volt az az alkotás, ami igazán megszerettette velem a filmeket. Előtte is sok mindent láttam, jártam moziba gyerekként is, de a Holt Költők annyira betalált, hogy onnantól számítom a "filmbuzi" időszakomat. Másrészt nem kis hatással volt a világképemre, a gondolkodásmódomra. Egy kis plusz, hogy ebben a filmben ismertem meg Ethan Hawke-ot, akinek aztán követtem a karrierjét, és sokáig nagy hatással voltak rám az ő filmjei is. Tehát a Holt Költők fontos mozi volt az életemben, még akkor is, ha mai szemmel már nem tartom tökéletesnek. Középiskolás lányként viszont, amikor először megnéztem, majd utána még nagyon sokszor, rengeteget adott.

Aztán ott van még a Garp szerint a világ, ami tudom, hogy nem a filmművészet legnagyobb remeke, de én imádtam. Többször is megnéztem.

Az Ébredések, a Sötétkamra pedig már az igazán megérintő, elgondolkodtató Robin Williams filmek közül valók.

Nagyot alakított a Halászkirály legendájában és a Good Will Huntingban is, bár a komolyabb darabjai közül épp ez a két film nem áll hozzám annyira közel.

Annyira szomorú, hogy ezek a nagy színészek, akiknek mindig a vidám arcát látjuk, akik emberek millióit szórakoztatják, akikről azt gondoljuk, hogy sikeresek, gazdagok, mindenkitől szeretetet kapnak és ők állnak a figyelem középpontjában, és mindenek felett boldogok. Azt hisszük, hogy egy ilyen lehetőséghalmazzal úgy tudnak élni, hogy egy ideális életet alakítsanak ki maguknak. Aztán gyakran kiderül róluk, hogy szorongóak, depressziósak, szenvedélybetegek, és végtelenül magányosak. A sikerről, pénzről, csillogásról meg az, hogy nem is ér olyan sokat.

Sajnálom Robin Williams-et, talán érdemes lett volna egy szebb befejezésre.