Hogy ezek a hülye magyar címek! Merthogy érted, volt a Túl a barátságon, ami melegekről szól, ez meg akkor legyen Túl a csillogáson! Ááááá...

(Forrás: port.hu)

Na, de ne is akadjunk fent ezen, tök mindegy. Azon kattog napok óta az agyam, hogy ez mennyire egy alábecsült film. Pedig igazából nem túl tartalmas, mégis úgy érzem, hogy felületessége inkább a témájából adódik, hiszen egy felületes világot mutat be, felületes kapcsolatokat, amelyeket szereplőik mégis életük messze legmélyebbjének élnek meg - magányukban.

Azon túl, hogy engem szórakoztatott és a vége felé meg is érintett a film, kimondottan alulértékeltnek tartom azért is, mert a két főszereplő, Michael Douglas és Matt Damon rendkívülit alakít benne. Douglas szerepe ugyan jóval harsányabb és csillogóbb, azért mindketten kitettek magukért. Douglas-t ugyan eddig sem tartottam rossz színésznek, annak ellenére, hogy nekem valamiért nagyon antipatikus, de Matt Damon-on meglepődtem. Nekem ő eddig az a folyton tátott szájú, amerikai tucatszínész volt, aki soha nem lép ki a komfortzónájából, és mindig ásítozom tőle. Hát, most meglepetést okozott, mert érdekes volt.

Később tudtam meg, hogy a film valós személyekről szól. Azóta, ha belegondolok, hogy vannak ilyen életek, ráz a hideg. Ezt pozitívumként hozom fel a Túl a csillogáson mellett, mert szeretem, ha egy film hat. Ha beviszi a gyomrost vagy elszörnyedek tőle (máshogy, mint a horrorokon), vagy napokig gondolkodom rajta, vagy 10 évvel később is felkacagok, ha eszembe jut egy jelenete. Nem mondom, hogy ez az évezred alkotása, de szerintem érdemes megnézni, mert nem hiszem, hogy bárkit is érintetlenül hagyna.

Ez meg Rob Lowe fizimiskája a plasztikai sebész szerepében:

(Forrás: port.hu)

(8/10, Michael Douglas alakítása nem semmi!)