Lassacskán alakítom az új blogom, berendezkedem, hogy otthonos legyen. A fejléc képét még nem tudom, hol lehet kicserélni, vagy lehet-e egyáltalán, de már csináltam oldalra linkeket, szabad az átjárás a régi blogra, és itt is lesz Antibaby ajánlja rovat, rendszeresen frissülő linkekkel. Ezt a rovatot azoknak a mindenféléknek tartom fenn, amiket szeretnék megosztani, ezért vagy azért, de nem csinálok belőlük önálló bejegyzést. Vagy azért, mert nincs mit hozzájuk fűzni, vagy azért, mert nem érnének azért annyit, de azt sem szeretném, hogy ne mutassam meg őket.

Vannak címkék is, bár nem működik rendesen, valamiért nem minden címkézett postot vesz figyelembe az összesítésnél. A film címkét pedig egyszerűen ignorálta... érthetetlen okokból.

Az Archívum természetesen csak az itteni, blog.hu-s életemet tartalmazza.

Ja, és lett megosztási, lájkolási lehetőség, az egyes bejegyzések alatt található a szükséges gombkészlet.

Amikor még az előző blogban (itt) kitettem a Vipassana, szabadulás a börtönben c. videót ajánlóba (bal oldalon), akkor egyik szemem sírt, másik nevetett. Jó volt látni ezt a kis dokfilmet, hogy milyen apró, vagy nem is olyan apró csodákra képes egy aktivista, és persze a meditáció. Az viszont, hogy a 60-as, 70-es évek óta ebből nem lett világmozgalom, és nem vezették be minden börtönben, kissé elszomorított.

A mai hír pedig éppen ezért okozott örömöt. Végre valami értelmes ötlet az oktatásban! Nem tudom, mi áll a hír hátterében, és hogy mennyire komolyan vehető, vagy mennyire fogják jól alkalmazni az illetékesek, de már maga az, hogy eszükbe jutott ilyen, dicséretes.

A hír itt olvasható: Origo.hu

A kötelezéseket ugyan nem szeretem, jobb lenne egyszerűen csak rávezetni a diákokat, megkedveltetni velük a meditációt. Meg persze azt sem tudom, miért kell kereszténynek titulálni, a meditáció erősen személyes dolog, ahány ember, annyi féle. Nem hiszem, hogy címkézni kellene, de ez legyen a legnagyobb baj, komolyan!

Elég egy kis rendellenesség, és máris hisztis kismama üzemmódba kapcsolok. Ugyanis kiújult a pajzsmirigy-bajom, amivel már volt egy jó kis kálváriám úgy 1,5 évvel ezelőtt, most meg jól megijesztett. Flegmadoki felírt egy fél lavornyi szednivalót, meg mindenféle vizsgálatokra küldött. Persze nem baj, sőt, lényeg, hogy a babának baja ne legyen! Viszont tény, hogy ijedős lettem mostanában, azaz felváltva parázós és "mindenrendbenlesz" hangulatú.

A János Kórház szülésfelkészítője elég alapos. Jobb, mint amire számítottam. Kétszer voltunk már a 6 alkalomból. Jó tudni előre, mi várható, úgy lehet igazán felkészülni, de azért tegnap az epidurál érzéstelenítés részletes bemutatása (persze csak szóbeli) után eléggé fehérre vált képpel néztünk egymásra Drissel. Máskor meg úgy érzem, tiszta hős leszek, és mindent a gyerek érdekében! Gondolom, ez mind normális, és majd elmúlik. Meglátjuk.

Sz*rakodtam vele, hogy áthozzam ide a teljes archivumot a freeblogos blogomból, de annyi vele a macera, hogy egyszerűen nem éri meg. Legalábbis addig nem, amíg a remény egyetlen szikrája is él, hogy az és ott megmarad. Elvesznének ugyanis a képek és a kommentelők nevei, viszont élesedne minden piszkozat, kukába helyezett vagy spamnek nyilvánított bármi. Persze törölhetném is az export/import előtt, ha működne ez az alapvető funkció rendesen, de hogy több ezer sort egyesével tüntessek el, vagy laponként (kb. 10-esével), annyi felesleges időm és energiám nincs.

Amúgy ma nincs jó napom, pedig végre sütött a nap, este fél 6-kor azt hittem, kora délután van, szóval minden klassz kellett volna, hogy legyen. De sajnos nem volt az, mert egyrészt bementem a munkahelyemre egyeztetni, ahol olyan feszkó volt a levegőben, amit utána még órákig nem tudtam elengedni. Másrészt tegnap óta fáj a szeméremcsontom-medencecsontom tájéka, amitől járni nem, csak totyogni tudok, és ami azt illeti, sem a netes fórumok, sem a várandósságról szóló könyvek, sem az ismerősök (akik már kihordták a gyermekeiket) nem állítják, hogy ez a végéig már nem lesz folyamatosan így. Nem akarok panaszkodni, és hisztis kismama lenni, de azért a folyamatos fájdalom eléggé türelmetlenné tesz szerintem majdnem minden embert... na, ma én is ilyen voltam.

(A mai hangulatom zenében.)