1. Aki nem tudott pártot választani, mert éppúgy tele lett a hócipője az egyik, mint a másik oldallal, az csatlakozott a Millához.
2. A Millásokat pedig Juhász Péterék szépen bevezették az Együtt 2014 PM-be.
3. És ők most majd szavazhatnak az MSZP jelöltjeire.
Hát ez csodás! Kíváncsi leszek, hányan vették ezt be és tartottak velük.
Követtem a Republicról szóló sajtóhíreket Cipő márciusi halála óta, de nem tudtam és nem is akartam állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy helyes-e, ha folytatják, és jó-e, ha ráadásul kívülről oldják meg az énekesi pozíció betöltését. Gondoltam, kivárom, mi lesz ebből, hiszen ha Cipő élne, akkor sem járnék a koncertjeikre, tehát végülis nekem tök mindegynek kellene lenni. Ettől függetlenül azért mégsem tök mindegy, csak majdnem, hiszen mégiscsak vannak érzelmeim a Republic iránt, és olyanom is van, hogy "kritikai észrevétel".
Igazából nekem a tempó kicsit gyors. Március közepén halt meg a karizmatikus énekes, és április végén már megy tovább minden... ez még akkor is fura, ha tudjuk, mostanság az ismertebb zenekarokat sem veti fel a pénz, és gondolom, a Republic háza táján jó pár családot el kell tartani.
Hiába került a zenekar neve mögé a 67-es szám, azért ez mindenkinek az a bizonyos Republic, de már senkinek sem ugyanaz, mint volt.
De nem csak Cipő hiánya... Tóth Zoltán gitárosról, aki nemrég távozott a zenekarból, talán kevesebben tudják, hogy neki köszönhető az a ritmusgitáros hangzás, ami legalább annyira a Republic védjegye lett, mint Cipő dalszövegei vagy a hoppá-hoppázása.
Sipos F. Tamással egyébként semmi bajom, normális, szimpatikus embernek tűnik, még a bulvárcelebek és bazári majmok előtti világból maradt itt nekünk, és vitathatatlanul jól énekes. De ha ezt a tegnapi, első koncertvideót elindítom, elszomorodom. Bár tudom, ki van ragadva egyetlen szám a repertoárból, azért mégis. Hiába a jó hang, hiába a színpadi rutin, valahogy nincs meg az a mélység, az a hangulat, ami Cipővel. Nem kell őt utánozni, nem azt hiányolom belőle, de a kívülállóság lerí róla. Szerintem.
Még most sem tudom, jobb lenne-e hagyni a csudába az egészet, vagy pont, hogy vinni kell tovább azt a bizonyos szellemiséget... esetleg egy belső emberrel, mondjuk Boros Csabával a mikrofon mögött, hiszen neki is van hangja, és jóval hitelesebb Republic-arc, mint.
A terápiámon meg kibújt a szög a zsákból: nem megy könnyen átadnom a gyeplőt másnak. Semmilyen tekintetben. Mindig kontroll alatt kell tartanom, amit kontroll alatt kell tartanom, mert különben megborulok. Néhány hónappal szülés, gyerekvállalás, évekig való eltartatás előtt ez hatványozódik. Legalábbis az anyagiakban. Ezen dolgoznom kell.
Mivel már nem dolgozom, a kicsi érkezése előtt több hónapot azzal töltök, hogy felkészüljek - akármit is jelentsen ez. Sokan mondják, nem volt idejük olvasni a várandósságuk alatt, vagy csak később ismertek meg olyan elméleteket és praktikákat, amelyekkel, ha időben találkoznak, szebb, könnyebb, jobb lett volna a baba érkezése utáni első néhány hónap.
Én egy kicsit a másik véglet vagyok. Elég sok mindenbe belefutok, olvasok könyveket is, cikkeket is, nézek videókat stb. Bár megmondom őszintén, az elsőnél még leköti az embert, de később már nem annyira. Mindenesetre, minél többet olvasok, annál inkább találkozom alternatív módszerekkel is (a bababarát szüléstől, a hordozáson át, a pelenka nélküli szoktatásig), és bizony nagyon szimpatikusak. Sokkal inkább azok, mint az ismertebbek, általánosan elterjedtek.
Az ember lánya nyilván szeretne mindent jól csinálni, bár valószínűleg ez eleve lehetetlenség. Szeretne jó anya lenni, persze a saját fogalmai, saját értékrendje alapján. Közben pedig szeretné megőrizni önmagát, nem felőrlődni a feladatokban, hanem élvezni, benne lenni, azonosulni, eggyé válni.
Na meg ugye ott a kényelem is. Annyi tennivaló van egy pici baba körül, hogy nehéz visszautasítani a minden sarkon kapható, nyugati, modern világ általi könnyítőket, kezdve az eldobható pelenkától a mit tudom én, milyen flancos cuccokig. A megrögzötten környezettudatos ember is meg-meginog, ha nem kifogyhatatlan energiát biztosító Duracell-elemek dobognak a szíve helyén. Miközben a lelke az ősi, egészségesebb, higiénikusabb, fejlesztőbb, barátságosabb és ráadásul olcsóbb módszerek felé vinnék. Ugyanakkor az alternatív módszerek tényleg nagyon szimpatikusak. Még akkor is, ha plusz és pluszplusz energiákat igényel a megvalósításuk. Bár ez relatív.
Itt van például a legújabb csábítóm, a pelenkanélküliség. Ami egyébként nem feltétlenül nélkülözi a pelenkát, de ezt már akkor tudtam meg, amikor elég alaposan beleástam magam a témába. Itt most nem fogom megtenni, akit érdekel, utána tud olvasni pl. itt:
http://erinto.postr.hu/pelenka-nelkul-1-egy-hagyomanyos-modszer
Ez a 11 részes cikksorozat első része, a további 10-et itt találja meg, akit érdekel:
http://erinto.postr.hu/cimke/seg%C3%ADtett+szobatisztas%C3%A1g
A Pelenka nélkül 1., 2., 3. ... cikkeket érdemes elolvasni. Egészen a 11-esig.
Máshol is vannak róla cikkek, de én itt találtam meg a legtöbb információt, egy helyen összeszedve, ráadásul olyanok beszámolóival megtűzdelve, akik már maguk is kipróbálták és tapasztalattal rendelkeznek.
Mivel nekem még nincs élményem csecsemőgondozás terén, fogalmam sincs, beválna-e nálunk, illetve mivel járna, de ha minden jól megy, ki fogom próbálni.