Aki ismer, tudja, hogy nagy barátja vagyok a melegnek. Soha nem panaszkodom a kánikulára, nehogy egyszer megbántódjon és ne jöjjön el. A telet, havat, hideget nehezen viselem, ezért vigyáznom kell a meleggel kialakult kapcsolatomra.

Na, de most, 9. hónapos pocakkal, sok plusz kilóval, terhességben megemelkedett vérnyomással egyszerűen elviselhetetlen ez a harminc valahány fok. Rendszeres zuhanyzás, besötétített lakás, hideg ásványvíz, bugyiban flangálás mellett is őrjítő.

Mondjuk a csúcs az volt, amikor a fodrász rám terítette azt a fekete nylon zsákot, és elkezdte fújni a baromi sűrű hajamat a forró levegővel, kb. 40 percig. Kész mobilszauna.

Amikor először hallottam róla, hogy a Coca Cola palackjain keresztnevek lesznek, jó nagy hülyeségnek gondoltam. Láttam is a metrón ácsorogni lányt Tibor feliratú kólával, a nődokim asztalán meg Bajnok felirat figyelt valamelyik találkozónk alkalmával... szinte nevetségesnek éreztem. De most, hogy látom, tele a Facebook felnőtt emberek olyan posztjaival, hogy egymás mellé teszik a palackokat és nevetnek a szimpla szavakon, azt mondom, zseniális volt, aki kitalálta. Ingyen terjed szerte-szana a hőségben a lötty fotója, még különösebb marketing büdzsé és személyzet sem kell hozzá. Az más kérdés, hogy aki egynél többet posztol belőle, azt egy időre ignorálom.

Az alábbi műalkotás "A költészet mindenütt ott van" munkacímet viseli:

Az a helyzet, hogy másfél heti mindenféle (sikertelen) babamegfordító trükk és tornagyakorlatok bedobása után megkérdeztem a dokit (igen, nem fordított időrendben), hogy mit szól ezekhez az interneten fellelhető technikákhoz. És, hát, egyáltalán nem pártolja őket. Ha a baba nem fordul be magától, annak oka van. Deformáció vagy köré tekeredett a köldökzsinór, vagy még más is előfordulhat, nem részletezte túlságosan. Jobb nem beleavatkozni, mert baj lehet belőle. Mondta, hogy természetesen ő is tud a külső, orvosi megfordítás lehetőségéről, de nem alkalmazza, mert nem egyszer látott már olyat, hogy egy ilyen akció után rohantak az orvosok a kismamával a műtőbe, és három olyanról is tud, amikor ez a beavatkozás a baba számára végzetes lett.
Nem császárpárti ő sem, ha nem muszáj, de jobb nem dacolni a természettel a gyerek rovására. Meggyőzött.
Úgyhogy megbeszéltük a napot, de ha még addig befordul a gyerek, akkor hurrá.

John Cusack filmográfiáján haladok, kedvelem őt nagyon. Tegnap estére az Éjfél a jó és a rossz kertjében című filmje jutott, amit annak idején, amikor friss volt a mozikban, már láttam, de semmire nem emlékeztem belőle. Most, hogy újra megnéztem, azt mondom, akkoriban nem is voltam elég érett rá.

(A kép forrása: polloplayer.wordpress.com)

Jude Law itt még viszonylag kezdő színész, legalábbis ami Hollywood-i ismertségét illeti. Kevin Spacey már rutinos, John Cusack meg még épp az akciófilmes időszaka előtt áll, ahova én szívem szerint be is betonoztam volna. Na de mindegy, most nem erről szeretnék írni, hanem a filmről, ami 15 évvel a magyar premier és az első megnézés után végül mégis csak megkedveltette magát velem.  

(A kép forrása: port.hu)

Adott egy nem túl sikeresnek mondható újságíró (John Cusack), akit rejtélyes módon felkérnek, hogy írjon cikket egy befolyásos, gazdag savannah-i muki szokásos karácsonyi partijáról. Adott a muki (Kevin Spacey), aki gazdag és befolyásos, és cikket akar íratni a partijáról. És adott még jó néhány különc figura, transznemű locsi-fecsitől a melegprostin (Jude Law) át a holtakkal beszélgető Woopy Goldberg-hasonmásig.

A parti elkezdődik, ám az újságíró figyelmét jobban megragadja először egy veszekedés, majd egy gyilkosság. A cikkből könyvre, a parti témájáról pedig a bűntényére vált. A nyomozás és a bírósági tárgyalás során sok információhoz jut, de az igazság... az valahogy sehogy sem akar kiderülni.

Ennyit a történetről. Van még benne pár meseszerű, vagy abszurd elem, egy "micsoda ház", és pár jó beszólás.

Szerintem ez egy elég jó film, csak veszettül hosszúra van nyújtva. Rendezője Clint Eastwood, aki mindig elköveti ezt a hibát, hogy a végtelenségig ragozza, amit nem kellene. Ezért kétszer is meggondolom, hogy leüljek-e valamelyik filmje elé, rászánjam-e az időt. A nagy dobásának számító Millió dolláros bébi például nem igazán tetszett. Ugyanakkor mégis szeretek valamit a filmjeiben. Azt, hogy egy "semmi különösnek" tűnő történetben mindig elrejt valami spéci mondanivalót, és megfűszerezi egy ütős befejezéssel.

Az Éjfél a jó és a rossz kertjében szerintem ettől jó. A végére egészen más bontakozik ki, mint amit egy krimitől, egy gyilkossági ügy bírósági tárgyalásától várna a rutinos filmnéző. 

(Innentől spoiler következik, aki még nem látta, de megnézné a filmet, az ne olvassa tovább!)

Ez egy olyan krimi, ahol végig tudjuk, ki a gyilkos, nem ez a kérdés. Az viszont a végére sem derül ki, mi is történt igazából azon az estén, miért tette Jim Williams, amit tett. Hogy megtette, azt tudjuk, de az indíték és a részletek, amelyek alapján lehetőségünk lenne megítélni tettét, állást foglalni az ügyében, sehogy sem akarnak kiderülni.
A bírósági tárgyalás az igazság kiderítésére teljesen alkalmatlan, hiába sorakoznak a tanúk és a bizonyítékok, nem visznek közelebb az igazság megismeréséhez.

Az érdekes az, hogy a film kb. 2/3-ánál Williams elmond az írónak egy verziót, amit csak ő tudhat, tehát akár magában is tarthatná, sosem derülne ki. De nem, ő elmondja, és ezzel a mi fülünkbe is beleteszi a bogarat, elhitetve, hogy na, most aztán már mindent tisztán látunk. A végére viszont nyilvánvalóvá válik, hogy mi, nézők, ugyanúgy nem tudunk semmit, mint a nyomozók, a bíró, az esküdtek vagy az esetről könyvet író Mr. Kelso. A film üzenete pedig pont az, hogy nem is kell mindenbe beleütnünk az orrunkat, nem kell mindig megtudni, mi hogy volt. Jim Williams egyik fontos mondata a film végén: "Az igazság - mint a művészet - csak a szemlélő szemszögéből létezik. Maga azt hisz, amit akar. Én pedig, amit tudok."

És ha esetleg ettől a befejezéstől valakiben hiányérzet támadna, mert az amerikai filmek arra szocializálták, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését, akkor jön számára a meglepetés. Az igazság ismerete nélkül is megkaphatja valaki, ami jár neki. Közhelyesebben szólva: az élet X-re játszik. Ha kicselezted a bíróságot, még közel sem biztos, hogy nem kapod meg a büntetésedet a "sorstól".
(Spoiler vége!)

Ettől válik számomra különlegessé ez a történet, ez a látszólag "csak egy kriminek" indult film.

(7-8/10. Kár, hogy ilyen hosszú és sok benne a felesleg.)