RT-n úgy jött ki a fronthatás, hogy tegnap óta a cumisüveget csak úgy hajlandó a szájába venni, ha a cumi részére ráhúzom a bimbóvédőt. Meglehetősen viccesen néz ki, amikor vehemensen szívja, és lebeg a bimbóvédő karimája a szája körül. Mintha egy ráját szívna. Mondtam is neki, hogy ezzel simán felléphetne a cirkuszban.
Ha valaki ide téved (vagy már eleve itt volt), és szoptatási nehézségekkel küzdve ebben a témában olvasgat, ajánlom figyelmébe ezt az írást. Sok információt tartalmaz, egyszerre lelkesítő és lelombozó, de mindenképpen érdekes.
Ha egyszer arra a kérdésre kellene felelnem, hogy mi veri ki leggyakrabban a biztosítékot nálam, kapásból rávágnám, hogy a magyar sajtó színvonala. Élén az Index újságíróival.
Mondjuk azt sosem értettem, miért sikk olyan tudósítókat küldeni bárhova is, akiknek pont ahhoz a témához lövésük sincs, de valamiért évek óta ilyenekkel íratják pl. a koncertbeszámolókat. Olyanokkal, akik nem ismerik az adott előadót, ezt be is vallják, de azért megmondják, hogy jó volt-e vagy nem a koncert.
Asszongya a szerző - aki szerint egyébként a Párisi Udvar kis kezdőbetűvel írandó és zs-vel, nyilván azért, mert fogalma sincs, miről is van szó -, hogy: "Abba inkább ne gondoljunk bele, hogy egy olyan társadalomban, ahol mindenki a tehetsége szerint járul hozzá a közös dolgokhoz, és szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból (amilyet Cipő szeretett volna), Pély Barna a hozzájárulás és a részesedés oldalát is erőteljesen visszafogta volna.". Tudom, tudom, ízlések és pofonok, meg éljen a szólásszabadság, no de azért tisztelet is van a világon. Márpedig Pély Barna szerintem nem ilyen szavakat érdemel, pláne ebből a Cipő Emlékkoncertes mezőnyből kiemelve.
Egyébként engem Barnabás itt az ifjú Szörényi Leventére emlékeztet.
Nem adom fel, hogy lesz ez még egyszer jó, sőt tökéletes, úgyhogy azok után, hogy már kétszer házhoz jött egy szoptatási tanácsadó, és mindig léptünk előre a tanácsai által, most elmentünk egy másikhoz is. Azért írok róla, mert szerintem kevesen tudják, hogy nem csak a 6000-9000 forintért házhoz jövő tanácsadók léteznek, hanem pl. a Bethesda Kórház Anyatejes Táplálás Ambulanciája is, ami kb. ugyanolyan, csak nem kell fizetni érte, mert TB alapú.
Elég rövid várakozással kaptunk időpontot, nem hetek múlva, hanem pár nappal a telefonbeszélgetésünk utánra. Ha pedig sürgősnek ítéltem volna a helyzetet, meg tudták volna oldani még gyorsabban is. Egy nagyon kedves doktornő fogadott minket, és annyira profi volt, hogy csak lestünk. Megtudtam tőle azt, amit még senki nem mondott, sem a kórházban a nővérek, szülészorvos, csecsemősök, sem az endokrinológusom, sem a védőnő, sem a gyerekorvos, sem a szoptatási tanácsadó, hogy a pajzsmirigyem alulműködése nagy valószínűséggel befolyásolhatja a tejem mennyiségét. Neki ez evidenciának tűnt, ezért furcsa, hogy még senki nem szólt róla nekem. (Mondjuk nem tejmennyiségi problémával mentünk a Bethesdába, ez csak mellékesen került szóba.)
A lényeg, hogy RT-t egy mozdulattal beigazította a doktornő a megfelelő pozícióba, elmagyarázta nekem, mire kell figyelni, hogy jó legyen, és RT már szopott is, mint a kisangyal, mindenféle segédeszköz és "küzdelem" nélkül. Úgy néztem Drisre, mint aki ufót lát. Még ahhoz is túl meglepett voltam, hogy meghatódjak, de elöntötte a lelkem valamiféle boldogság, ahogy pillogtam a cicin szuszogó kicsire.
Utána egy perccel már nekem is ment a mozdulat, és RT azonnal elkezdett szopni. Annyira egyszerűnek tűnt, olyan jól megmutatta a doktornő, hogy nem is értettem, miért nem sikerült eddig így, cuccok és fájdalom nélkül. Talán azért, mert a cikkek, fotók, videók, az önbizalmat elvevő, de nem segítő kórházas nővérek, meg a tanácsokat osztogató rokonok mind kevesek ehhez. Az kell, hogy a gyakorlatban megmutassa valaki, ráadásul a megfelelő állapotban, és utána megy.
Persze Murphy törvénye alapján az történt, hogy RT épp ott, a doktornőnél "pöccre" felébredt és azonnal minden klappolt, de amióta hazaértünk és elaludt, nem működik a felébresztési technika sem, alszik mint a bunda. És hiába mondja nekem bárki, plusz a szákirodalom, hogy a babák félálomban is szopnak, ösztönből, az én kisfiamat más fából faragták. Szóval olyan ez is, mint amikor fél évig vacakol a kocsid, iszonyú nehéz minden nap beindítani, és amikor végül elviszed a szerelőhöz, pöccre indul, és csak pislogsz. Murphy.
Nem mondom, hogy most minden gond elillant a szoptatás körül, de kaptam egy nagy lökést és gyakorolni fogunk ezerrel. Majd, ha végre felébred.