nemdohányzás nem nagyon akar szokásba jönni.

Whatever Works

Mondtam már, hogy szerintem Woody Allen a második (vagy hanyadik) fénykorát éli? Rendkívül szórakoztatóak mostanában a filmjei. A Whateverben számomra egyértelmű, hogy Woody magáról mintázta, egyfajta öniróniaként a főhőst, és hiába játszatja el mással, végig Woody-t láttam benne. Jó dumákkal van tele.

(8/10, Rachel Evan Wood meg nekem itt tiszta Nagy Kriszta Tereskova.)

A felszín alatt (Under the skin)

Komolyan mondom, hogy ezzel a filmmel egész embercsoportokat lehetne kinyírni. Hogy ez... ez hogy?
A port.hu-n az egyik kommentelő azt írja, hogy valószínűleg Scarlett Johansson melleire elment a budget, és már nem maradt pénz forgatásra. Nagyon találó vélemény. A csajnak tényleg szép teste van, és ebben a filmben sokszor meg is mutatja, de inkább szégyen ez itt, mert ezeknek a meztelenkedéseknek semmi funkciójuk nincs a történet szempontjából. Mármint úgy értem, hogy ha lenne valami történet, akkor sem lenne. Nem tudom, mit is mondhatnék. Belegondoltam, hogy esetleg én vagyok az agyilag zokni, és nem értettem meg a lényeget, de sajnos akkor is sok a logikai hiba benne. Nem gondoltam, hogy lesz valaha film, amit a lehető legalacsonyabb pontszámmal értékelek, de bizony, igaz a mondás, amely szerint soha ne mondd, hogy soha.

(1/10, a filmmel együtt a díjakra jelölést sem értem, de azt végképp nem, hogy ez a hatásvadász, idegesítő zene hogy kaphatott Európai Filmdíjat.) 

Locke

Azon kívül, hogy szerintem ez nem thriller, csak dráma, semmi bajom ezzel a filmmel. Igaz, el sem ájultam, de mindenképp jó ötlet volt megnézni. Szeretem az ilyeneket, az egyszereplősöket, az egyhelyszíneseket, a lelki feszültségeseket, a nem sablon sztorisokat, ha jól vannak megcsinálva, és ez olyan. Szeretem azokat a filmeket is, ahol értékrendekről kell gondolkodnom, és ez olyan. Talán kell az átérzéséhez egy kis érettség, de ha az megvan, akkor a film működik. Tom Hardy nevét pedig most megjegyzem.

(8/10, ajánlom.)

Birdman (avagy a mellőzés meglepő ereje)

Ez sem az az eget rengető film, ami megváltoztatja az életünket (bár ki tudja, másokból mit vált ki), de szerintem elég jó ahhoz, hogy ha már annyi vackot megnézünk, ezt mindenképpen lássuk. Jó a rendezés, szerintem végig érdekes, fenntartja a feszültséget, helyenként pedig lelassul, hogy elgondolkodhassunk. Pazar a szereposztás is, Michael Keaton tényleg remek, de aki totál brutál, az Edward Norton. Hihetetlen a fickó! Kezdem megkedvelni Emma Stone-t is, akit korábban nem ismertem, de most pár hónapon belül több filmben is láttam, és abszolút szimpatikus. És Amy Ryan is itt van... de jó!
A film végéről lehet vitatkozni, valószínűleg szándékosan bízták rá a nézőre, hogy mi történhetett. Vígjáték a címke ugyan, és tény, hogy átszövi egyfajta érdekes humor, én mégis drámának tartom.

(8/10, de el tudom képzelni, hogy sokaknak nem jön be.)

A mindenség elmélete

Kezd elegem lenni ezekből a based on true story típusú filmekből. A legtöbb csak egy híres névre alapozva csalja be a nézőt a moziba, majd elad neki egy sablonos hollywoodi romantikus drámát, és persze soha sem rövidebb kiadásban 2,5 óránál.
Nem szeretnék tiszteletlen lenni Hawking-gal, de nekem sajnos az ő története sem sokkal több álmosító, "ezt már hányszor láttam korábban" érzetet keltő rétestésztánál. Csak a film alapján természetesen, amúgy tudom, hogy egy hatalmas koponya, és talán humoros és jó ember is.
Senki ne hallgasson rám, rajtam kívül szinte mindenki szereti ezt a műfajt, tömött sorokban állnak a jegypénztáraknál, elkapkodják a DVD-t, díjrengeteget osztogatnak neki, tehát nyilván az én vevőkészülékemben van a hiba.

(6/10, uncsi. Szerintem.)

(A fotók forrása: port.hu)

Egy új HBO sorozat egyik részét nálunk forgatták a héten. Nálunk = az utcánkban, a lépcsőházunkban és a lakásunkban. Eleinte jó ötletnek tűnt, aztán ijesztőnek, aztán megint jónak. A stáb rendkívül profinak látszott, már nem a filmes tevékenységüket illetően, hanem ahogy velünk eljártak. A tájékoztatás, az odafigyelés, a milliószor elnézéskérés a zavarásért... Azért, amikor a forgatás előtti nap kiürítették az utcát, és egy rakás ember nem tudott a jól megszokott helyén parkolni az autójával, kicsit megszeppentem, hogy ez miattunk van, mi hoztuk rá "ezeket" a lakótársakra. Aztán, amikor a forgatási napon megjelent 3 bazi nagy kamion, és felözönlött a lakásunkba (50 nm) kb. 20 ember, valamint az utcán maradt még 30, és telepakolták a folyosót hatalmas ládákkal, és mindenhonnan kábelek lógtak, meg kapásból leszerelték a falról a rácsot, ami a babakocsit és az előszobában hagyott cipőket védi Rt nyelvcsapásaitól, akkor már inkább ijedt lehettem, mint megszeppent. Gyorsan el is húztuk a csíkot otthonról, nehogy meggondoljuk magunkat.
Délutánra viszont, amikor szóltak, hogy vége, és hazamentünk, mindent a helyén, tisztán, rendesen találtunk. Sehol egy karc vagy bármi. Profi és korrekt.

Az ominózus jelenetek egyébként ebben a sorozatban láthatóak majd. 

Olyan ez nekem, mintha a csehszlovák kísérleti televízió tartalék bemondónője lehetnék. Ha érted, mire...

Jáhháhhájjj, annyi minden zajlik most, hogy nincs időm blogolni. Nagy kár, hogy ez a kettő mindig egybeesik, mert hát mikor tudna az ember érdekeset és sokat írni, ha nem akkor, amikor érdekes és sok történik vele!?

Úgyhogy most szakítottam magamnak egy szabad estét, hogy posztokat gyártsak, amikben dióhéjban mindent összefoglalok. Ez az első a Gyerek címet viseli.

Rt 21,5 hónaposan beszél, imádom. Ez az időszak talán egy picit még annál is jobb, mint amikor az első önálló lépéseket tette meg, pedig az eddig mindent vitt. Már megvan az első 3 szavas mondata is: "Itt van Anya." 

Aztán jött a többi is, a "Hooo vaam papa?" és hasonlók.  És kinyitja a könyvet, végigmutogatja a benne levő tárgyak kétharmadát, mindegyiknek mondja a nevét. De olyanokat is, hogy fűrész, gitár, kenyérpirító. A mesébe és a dalokba is belemondja a szavakat, amiket tud, sőt, előre mondja őket. Szóval kívülről tud legalább 2-3 lemezt és 4 rövidebb mesét. Szerintem durva.

Sok fajta zenével megismertettük már, ő kezeli a hifit, cserélgeti magának a lemezeket, amik tényleg széles skálán mozognak Halász Judittól a Republicon át a Depeche Mode-ig, vagy Kardos-Horváth Jánostól a Eurythmics-en át Mozartig. Egy lemez sincs azonban, ami mostanában lekötné, kivéve Vivaldié. Van egy Greatest Hits-ünk, vagy mink, az az egyetlen, amit Rt nem az első szám közepén kap ki a lejátszóból, hanem általában hagyja végigfutni.

A Müpában koncertteremben (leszámítva a babakoncertet) még nem jártam, de most pótolhattam. Egyik nagy kedvencem Sinead ugye, hát úgy éreztem, ott a helyem. Születésnapomra kaptam a jegyet, jó kis ajándék. A koncert viszont nem lett életem legnagyobb élménye, ami nem baj, mert nem lehet mindegyik az, de azért tényleg volt néhány kifogásolható részlet, úgy érzem. Pl. Európa talán legjobb koncerttermében csak a negyedik számra bírták beállítani a technikát, addig összevissza sípolt, rezonált, elment a hang, visszajött, elég gáz volt. Azt tudom, hogy Sinead "shy", és meglehetősen puritán is, nem szereti a felhajtást, a show-elemeket stb. Bírom ezt benne, mindig önazonos, hiteles, igazi. De hogy sájságában napszemüvegben fog fellépni, azt nem gondoltam volna. Különösen azért fura ez, mert a turné eddigi állomásain, legalábbis a youtube videók tanúsága szerint pl. Bécsben, nem volt rá szüksége. Kicsit bosszantott ez a hozzáállás. Meg úgy az egész koncert kb. 3/4 gőzzel ment, mintha valamiért visszafogták volna magukat az énekesnő és a zenekar is.

Nem akarom lehúzni, kellemes este volt, főleg, hogy nem jártam már koncerten majdnem 3 éve (leszámítva Halász Jutkát), és ez a zene ráadásul nagyon enyém, Sinead pedig eszméletlen jól énekel. De rövid buli volt, és a katarzis ezúttal elmaradt. Még úgy is, hogy legeslegutolsó alkalommal adta elő fő slágerét, a Nothing compares 2U-t, és emiatt előre beharangozta a Facebook-on, hogy ez ilyen különleges nap lesz, és még filmes stábot is hozott, hogy felvegyék.

Ha valakit érdekel, fotókat itt lehet megtekinteni: vs.hu

A volt Budai Parkszínpadnál ma belebotlottam egy csomó állatba. Lovak mentek körbe-körbe, kicsit távolabb pedig nyulak, kecskék, bárányok álldogáltak körülkerítve. És egy láma. A kb. 2x2 méteres placcon szinte mozdulni sem tudott. A 2x2 méteresen még volt egy szamár, egy kisláma és valami kecskeféleség.
Otthonosan mászkált ott az állatok között egy köpcös pasas, hát megkérdeztem, mi az apropója ennek itt. Föld Napja, mondta.

Azóta ezen gondolkodom, vajon hogy szolgálja ez a Földet. De szerintem ők sem tudják.