Nehéz lenne összeszámolni, hány éve vagyunk együtt Drissel. Amikor külön voltunk, akkor sem voltunk igazán külön. Ahogy ő mondja: ami összekapcsol minket, az akkor is megvolt, mégha én mindent el is követtem annak érdekében, hogy ne vegyek tudomást erről. Szóval nem tudjuk, hány évesnek számítunk, de az biztos, 2000. december 23-án találkoztunk először. Hét éve ismerjük tehát egymást, s hét év után maximális bizalom és összhang van közöttünk.
Elmentünk megünnepelni, vagy inkább nyugodtan ücsörögni, mécses fényében nézni egymást, finom ételeket enni, mély beszélgetést folytatni, és végre egy napra elfelejteni a munkát.
Királynőnek éreztem magam, ahogy végigtaxiztunk az ünnepileg kivilágított Andrássy úton, aztán megvacsoráztunk a Sunnyban. Dris nagyon édesen elszólta a karácsonyi ajándékomat, de csak nevettünk és beszélgettünk és nevettünk és beszélgettünk egész este.

Eszembe jutott ez a klip, már rég be szerettem volna csatolni, de talán ide passzol leginkább:

Megszületett Ana hónapokig tartó filmes játékának végeredménye. 115 nevezett közül 5. lettem, ami magam számára is meglepő, mert bár nagyon szeretem a filmeket és kreatívnak is érzem magam, bizonyos fordulókban nem sokat villantottam. Legalábbis nekem ez volt a benyomásom.
A péntekre szólt, átpasszolt PEP-jegyek mellett mást is kapok. Egy romantikus vígjátékot DVD-n (Imagine Me & You), valamint egy leszbikus magazin előfizetését is megnyertem. Mókás. Dyke Magazin, a homoszexuális női szubkultúra első magyar nyelvű lapja. Hihi.
Aztán, ami a legjobb, és amiért le a kalappal Ana lobbi-tehetsége előtt: minden játékos részt vehet a pluszegyfőjével egy külön nekünk rendezett filmvetítésen, valamint egy filmgyári látogatáson.
Mindezt azért írtam ide be, mert bár nem az ajándékok miatt játszottam, amint szép sorban megkapom őket, be fogok számolni a benyomásaimról. Alig várom.
Leszbikus magazin, hihi.

Nem tudom, hogyan működik, mert persze, akit szeretünk, azt év közben is szeretjük, blablabla... de én ilyenkor szép lassan szentimentális hangulatba kerülök. Olyanokat csinálok, hogy pl. videokat nézek a youtube-on. Azokat a fajtákat, amelyekben sok ember összeáll, énekel egy-egy sort, közben pedig éhező afrikaiakat mutogatnak. Vagy gyanútlanul elkeveredek egy dalhoz, amelyikhez bekommentelte valaki, hogy ez aznap lett első a slágerlistán, amikor a fia megszületett és élt két órát. Majd meghallgatom a rádióban, hogy egy rokkantnyugdíjas nő egy vak ikerpárt nevel egyedül, nagyon rossz körülmények közt, és szeretnék, ha küldenénk nekik cipőt.
Minden évben van egy ilyen napom Karácsony előtt, elkap a hangulat és kisírom a világot magamból. Aztán minden megy tovább. Lesétálok a műszaki áruházba, megveszem az előre kinézettet, szépen végigállom a soromat, és legszívesebben odaszólnék az mp3 lejátszóknál egymást letaposóknak, hogy "hé, csak Karácsony lesz, nem világvége!".

Kollega és kollegina a liftre várva:
Ffi: - Mindjárt itt a karácsony.
Nő: - Igen, sajnos.
Ffi: - Na, miért? Ajándékproblémák?
Nő: - Nem, azok rég megvannak, de semmi más nincs kész. Takarítás, menü...
Ffi: - Jah, mindig elfelejtem, hogy a nőknek ilyen plusz feladataik is vannak.
Nő: - Miért? A férfiak nem takarítanak és nem esznek?
Erre csak néz meglepetten...

Lassan létrehozhatnék 'feminista' kategóriát is a blogbejegyzésekhez.

Ffi: Tudom, csináljam én, mert ez férfifeladat.
Nő: Mi meg gyereket szülünk.
Ffi: Mi meg borotválkozunk.
Nő: A nők is borotválkoznak.
Ffi: Jó, de mi katonák is voltunk.
Nő (nevetésben kitörve): Te?! Katona?!
Ffi: Na jó, tényleg nem voltam.

Minden évben kitör baráti társaságokban vagy munkahelyi kollektívában egy kisebb vagy nagyobb vita a fenyők körül. Nem szívtelen dolog-e kivágni a fákat azért a pár napért és az emberek hóbortjáért, mégha kimondottan ezért ültették őket, akkor is? S nem alacsonyodik-e le az ünnep a műanyag karácsonyfától, amit csak úgy széthajtogat az ember, aztán az ünnepek elmúltával egyszerűen összecsuk és beállít a seprű mellé? A cserepes fák jelenthetnék az átmenetet a két (egyik sem jó) megoldás között, de azok meg rondák és csálén állnak. Állítólag nincs is gyökerük, s koppanunk, amikor kiültetnénk a kertbe.
Itt-ott láttam igényesebb műanyag- és alumíniumfákat is, de ha eltekintünk a minőséggel járó magas ártól, akkor is nagy hátránya az igazival szemben, hogy nem áraszt fenyőillatot.
Hogy lehet a karácsonyunk egyszerre környezetvédő, igényes, hangulatos, fenyőillatú és megfizethető? (Találtam egy ide illő válogatást, de a kérdés nyitott maradt.)

Az milyen már, hogy amíg mindenki a Karácsonyra készül, reggel az a hír fogad, hogy számfejtsük gyorsan a segélyt, mert két kollega munkavégzés közben, autóbalesetben meghalt. Egyiküknek két pici fia van.
Ilyenkor átértékelődik annak fontossága, hogy mi lesz 24-én a vacsora és melyik masni illik az retromintás csomagolópapírhoz.
Egyébként mekkora az esélye, hogy pont karácsony előtt pár nappal, pont úgy csússz meg az egyébként mindent bíró terepjáróddal, hogy pont úgy pattanj vissza a szalagkorlátról, hogy pont egy kamion kerekei közé érkezz?

Megváltam az eddigi legjobban szeretett frizurámtól. Nagyon ritkán sikerült jól megcsinálni magamnak, és sosem volt elég hosszú ahhoz, hogy úgy nézzen ki, ahogy szeretném. Végül úgy oldottam meg, hogy levágattam. Hirtelen ötlet volt, amikor beültem a székbe, még nem tudtam, hogy kijön a számon. Most kb. olyan, mint Madonna haja a Jump-ban, vagy Galambos Dorináé az Éld át az életem-ben, csak az enyém barna, rezes vagy bronzos vagy milyen csíkokkal, amit eddig 1, azaz egy ember vett észre, pedig hónapok óta megvan. Szóval gondolom, nem feltűnő.

Nem telhet el karácsony anélkül, hogy ne árasztaná el a piacot mindenféle kütyü, ötletes, vicces vagy éppen hipergagyi kacat. Én pedig szeretem időnként csokorba gyűjteni az ilyeneket. Az idei ünnepi válogatásom, egyben ajándékötletek is gyűjthetőek belőle:
Sütőforma azoknak, akik a sütemény szélét szeretik,
Ajándék grafikusoknak, és tömegközlekedőknek,
Kezdő informatikusoknak,
Helytakarékos karácsonyfa,
Ajándék Titanic-rajongóknak,
Kesztyű szerelmeseknek és dohányosoknak,
valamint tuti tipp kesztyűtlen és lusta hógolyózóknak,
Fenyődísz katonáknak (szerintem ez az idei legjobb)

Létezik, hogy pusztán azért állványoznak fel egy házat, több hónapra elbarikádozva a járda kétharmadát, hogy kihelyezzenek egy hatalmas reklámot? A háznak semmi baja, nulla munka zajlik azon a fémszerkezeten, munkások még a közelében sem járnak, s olyan tiszta, hogy meg lehetne nyalogatni. Viszont egy bank hatalmas reklámlepedője borítja be az állvány nagy részét. Puttonyom/hócipőm (a kívánt rész aláhúzandó) tele attól, hogy pénzért bármit lehet.

Beszélgettem egy kicsit a Mikulásvirágommal. Érzésem szerint tapasztaltabb növény-pszichológusra lenne szüksége, teljesen össze van zavarodva a pici lelke. Már fizikai tüneteket is produkál, ugyanis júniusban vöröslött, most decemberben pedig sötétzöld az egész, két apró piros levelet leszámítva. Állítólag le kellett volna takarni nyáron, de hogy néz már ki egy irodában egy konyharuhába bugyolált növény...?! Btw, a növények ápolása sosem volt erősségem.