(Akinek ez már túl személyes téma, annak előre szólok: meneküljön! Szoptatásról lesz szó, őszintén.)

Azt hiszem, RT születése után a legnagyobb paff az volt, hogy nem tudom kizárólag a tejemmel táplálni. Valahogy ez az eshetőség meg sem fordult a fejemben a terhesség alatt. Biztos voltam benne, hogy ha akkora szoptatási szándékkal indít az ember, mint én, minden simán fog menni. Jó, a császár miatt azért aggódtam, hiszen annyi helyen lehet hallani, hogy nem indítja be a tejet, de végül ezzel pont nem volt gond. A szoptatás viszony az első hetekben (úgy a hetedikig) életem egyik legnehezebb dolgává vált. Napi 6-7 etetéssel napi 6-7 kudarc megélése, egy anya számára időnként pokoli. Nem tagadom, 2-3 alkalommal még a sírás is rám tört. Ráadásul amikor az ember épp benne van, ezek az első hetek, és benne minden egyes átszoptatott nap egy örökkévalóságnak tűnik. Visszanézve viszont egy szempillantásnak.

A gyermekágyas időszak végére aztán már szembe kellett néznem vele, hogy a tápszer, mint kiegészítés, marad, és nem reális, hogy én pusztán anyatejjel fogom táplálni RT-t. Ekkor jött a tejérzékenység gyanúja, és hogy RT nem igazán óhajtotta meginni a tápszert. Aggodalmas időszak: nem elég a tej, nem ízlik neki a táp. Aztán egyszer csak megérkezett a megoldás.

Most csütörtök óta már csak anyatejjel táplálom RT-t, és nagyon örülök, hogy sikerült ezt elérni. Addig-addig mondogattam a védőnőnek meg a gyerekorvosnak, hogy RT nem szereti a tápszert, amíg - a védőnő közbenjárására - felírt neki a doktornő anyatejet. Úgyhogy csütörtök óta üveges anyatejet kapunk, hetente kétszer kell érte elsétálni a családsegítő központba. A mennyiség változó lesz, de már elsőre annyit kaptunk, hogy még mindig nem fogyott el, pedig vasárnap délután van. Közben pedig a doktornő összehozott minket egy másik kismamával, akinek sok a teje, és mivel nagyon hasonlóan táplálkozik, mint én (bioélelmiszerek, vega étrend, tejmentesség), ő is ki tud minket segíteni, ha úgy alakulna. Jó ez a biztonságérzés. És ami a legérdekesebb: amióta van bőven tej a hűtőben és nem kell tápszert adnom, valahogy megkönnyebbültem, ledobtam magamról egy nagy adag stresszt, ez pedig valószínűleg hatással volt a szoptatásra, mert azóta kevésbé fájdalmas és több jön ki RT-nak. Ez dupla öröm, mert amellett, hogy RT végre anyatejes, én egy fokkal kiegyensúlyozottabb anyukája is lettem.

Az én csecsemőkori fotóim közt volt néhány, amelyen Anyukám arckifejezéseit utánzom. Egy nagy pólyába vagyok majdnem szájig becsúszva, és amikor ő csücsörít, én is csücsörítek, ha pedig nagyra tátja a száját, én is nagyra tátom. 36 év telt el úgy az életemből, hogy meg voltam győződve róla, milyen okos, ügyes kis pár hetes voltam, és hogy a babák utánoznak. (Állítólag tényleg.)

A múltkor jött Anyukám, karba vette RT-t, hogy készítsek pár közös képet róluk. RT nagyot ásított, erre Anyu is ásított. RT csücsörített, erre Anyu is csücsörített. Nekem meg ekkor esett le, hogy fake fotókon szocializálódtam. Egy világ dőlt össze bennem.

Amikor RT született, a kórházban nagyon koncentráltam, hogy semmi olyat ne írjak alá, amivel hozzájárulok az adataink reklámcélú felhasználásához. Pont azt szerettem volna elkerülni vele, ami azóta mégis van, azaz hogy mindenféle biztosítók és befektetési tanácsadók hívogassanak és erőszakoskodjanak, amikor pont nyugira vágyunk, vagy épp ezer felé kell szakadnom, és nincs türelmem ilyesmihez. Nagyon cseles a dolog, az első üzletkötő egy rejtett számról hívott, és úgy mutatkozott be, hogy "innen hívom, a szülészetről". Ez volt a neve és a cég, amit képvisel, de igazából életbiztosítást akart eladni a baba születése kapcsán. A második meg valami ilyesmivel kezdte, hogy "Gratulálok a gyermeke születéséhez, biztos nagyon aranyos lehet. Mennyi a havi bevétele a családnak?". Az elsőnél udvariasan hárítottam, de a másodiknál azért egy kicsit bepipultam. Leginkább persze a kórházra, ahonnan ezek szerint hozzájárulás nélkül is kiadják az adatokat. Gondolom, mindenki alá szokta írni a nyilatkozatot, ezért fogták a júliusban szülők listáját, és átküldték a biztosítóknak.

A hormonjaimnak és ennek a csodás időszaknak köszönhetően mostanában konfliktuskerülő vagyok, úgyhogy nem hívtam fel a kórházat, nem hiányzik nekem egy plusz energiaszívó beszélgetés, de azért durva. Szerintem.

E-mail váltás Drissel:

Én: RT még mindig alszik. Úgyhogy tudtam mosakodni, mosni, teregetni, hajtogatni, mosogatógépbe bepakolni, sterilizálni, e-maileket megválaszolni, blogolni,  nápolyit enni, DVD-be belenézni.
Dris: Boldog ember vagy. Főzzél!

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy milyen kedvesek az emberek, akármerre járunk RT-val. Ha csak megállunk egy liftre várva, vagy beszaladok valamiért a gyógyszertárba, kisebb csődület keletkezik a babakocsi körül. Mindenki kérdez, gügyög, mosolyog, és nem csak RT-val, hanem velem is ilyen barátságosak. Azt nem tudom, hova teszik ezt az oldalukat az emberek úgy egyébként, amikor nem lóg kisember rajtam... Hogy miért nem lehet amúgy is ilyen a világ. Mindenesetre most nagyon jól esik, próbálok lubickolni benne és energiát meríteni arra a kb. 40-50 évre, amit RT csecsemőkorból kinövése után "ki kell bírni" még az emberek között.

(Van ebben persze valami önirónia is, nehogy bárki is azt higgye, hogy egy szenvedés az életem a Földön, és elküldjön a sunyiba, vagy legalábbis egy remetelakba!)

Az emberekbe vetett hitem mások miatt is visszatér. Pl. új postásunk van, aki nem fogad el borravalót. Igen, nem elírás, a postás. Aztán ott van a gyermekorvosunk, aki egy hihetetlenül bájos és normális nő. Az első két találkozásunk után csak ültem a kanapén, hosszan magam elé nézve, és azt mondogattam, hogy "nem hiszem el, nem hiszem el, hogy ilyen emberek is léteznek". 

* Kardos-Horváth János (KAFKAZ) - Földlakó

Na, a gyermekorvos feloldotta a tejtilalmat nálam. Nem fogok most két pofára tejtermékeket enni, mert azért az nem lenne könnyű RT-nak, de mivel a tejalapú tápszerre visszatérve nem produkál tüneteket, ezentúl nem kell éhen halnom, ha a kórház büféjében csak kolbászos és sajtos szendvicset árulnak (ráadásul vajjal megkenve). Hurrá!
Mivel nincs kimondottan jó idő, a vödörrel fagyizóba menést most kihagyom.